Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

A krónikások, pl. Heinricus Bünting krónikája 1584-ből, a legerősebb bizonyítéknak egy nagy üvegfestményt tartanak, mely a hamelni Mária-templom egyik ablakát ékesítette s a gyermekek kivonulását ábrázolta. Ezt említi Pater Athanasius Kircher is, a kiváló természetbúvár, 1650-ben. A képet a XVI. század második felében restaurálták; a XVIII. század elején még megvolt, ma már nincs meg s csak az aláírásból maradt meg néhány szó.

Mint látjuk, a legrégibb adatok a patkányfogóról nem tudnak semmit s csak azt állapíthatjuk meg, hogy 1284. jún. 26-án Hameln városából 130 gyerek a Kal- váriahegyfo ment s hogy ezt nehány kép úgy ábrázolja, hogy a gyermekek egy furulyázó embert követnek.

A patkány fogó históriája csaknem a mai alakjában a XVI. század végén bukkanik fel Johannes Weiger : De praestigiis daemonum (Az ördög incselkedései) című könyvének 1577-iki 4-ik kiadásában.

Ezzel felsoroltuk a forrás gyanánt szolgáló adatokat. Ezekből Salinger finom okoskodással és számos észszerű bizonyítékkal, melyekre nem térhetek ki részletesen, az egész mesének a következő megfejtését adja:

Bizonyos, hogy a hamelni gyerekeket 1284. jún. 26-án valami érte. Bizonyos, hogy 130-an (egyhangú adat) egyszerre a Kalváriahegyre kerültek s a földbe jutottak. Ez egyszerre történt. Szülők ellenállást nem fejtettek ki.

Ez érthetetlen adatok, különösen a határozott 130-as szám s a szülők ellenállásának hiánya egyszerre világosak lesznek, ha feltesszük, hogy a gyerekek nem elevenen, de holtan hagyták el a várost. A városban bizonyosan járvány pusztított (1284-ben egész Európában) se járványban egy napon 130 gyerek halt el. Ezeket a Kalváriahegyen közös sírba temették, mert járványban elhaltakat a városon kívül s rendesen közös sírba temet102 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.