Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
állattan. 97 bátran tarthatjuk mendemondának. A kutya dühösen ugatja, esetleg lábaival hengergeti a sündisznót, de sohasem láttam, hogy levizelte volna. Beszélik, hogy az összehengeredett sündisznó csen- getyüszóra kinyujtózkodik. Kísérlettel meggyőződtem róla, hogy ez mendemonda. Cickány. A cickányról úgy látszik, csak újabban került hozzánk egy mendemonda, még pedig Németország" felől. Az t. i.,hogy a cickány harapása mérges. A cickányokat, vagy mint néhol mondják a gőzüket, a magyarok sohasem tartották mérgesnek, sőt volt idő, mikor mint ínyenc falatokat fogyasztották. Angliában még ma is úgy félnek a cickánytól, mint a mérges kígyótól s Németországban is oly mérges állatnak tartják, hogy puszta érintését is bajthozónak mondják. A cickány egyáltalában nem mérges. Rossz hírének valószínűleg pézsmaszaga az oka, mely oly erős, hogy még a cickánytól megérintett tárgyakon is érezhető. Vakondok. A közönséges vakondokról sok helyen még az iskolákban is azt tanítják, hogy vak. Ez mendemonda. A vakondok igenis lát, még pedig jól. Nem igaz, hogy nem volna szeme vagy hogy szemét bőrréteg borítaná. Vakság hírébe valószínűleg azért került, mert rendesen föld alatt él s éjjeli állat, úgy hogy szemének szükségességét nem látjuk be, meg a vak földi kutyával (Spalax typhlus) is összetéveszthető. Kissé figyelmesebb vizsgálat mindenkit meggyőzhet, hogy a vakondoknak igenis van szeme, csakhogy igen kicsi, mondjuk mákszemnyi, melyet az erős bunda egészen elrejt. Harapása mérges. Dalmady: Mendemondák a természettudomány köréből. 7
