Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
g6 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Sünkutya. Kártékonyság, róla : Már Albertus Magnus két fajt különböztet meg, a barna vagy főmedvét s a fekete vagy kövi medvét. Ugyanígy írnak már újabb időben Cuvier és Eversmann. Az egyes fajok leírásánál adott jellemvonások alapján Blasius már 1857-ben megállapíthatta, hogy itt rendszertani tévedés forog fenn s Albertus fekete medvéje = Eversmann hangyász medvéje a fiatal, Albertus főmedvéje = Eversmann dögevő medvéje az öreg alakja egy és ugyanazon fajnak. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy Európában csak egy medvefaj él, a barna medve, Ursus arctos Linné. Sündisznó. A sündisznóról azt tartják, hogy két faja van: sündisznó és sünkutya. Az előbbi nagyobb, arca jobban emlékeztet a disznóéra s hangja állítólag röfögő, az utóbbi kisebb, sötétebb, tompa orrú s hangja ugató. A tudományos állattan e kettő helyett csak egy sün- disznófajt ismer s be van bizonyítva, hogy a mendemonda sündisznója és sünkutyája egy és ugyanazon állatfajnak hímje és nősténye. Sokan szeretik kártékony állatnak minősíteni, ráfogván, hogy a baromfiakban nagy kárt tesz. Ez téves állítás. Nem tagadja ugyan senki, hogy alkalomadtán egy-egy kis csirkét, vagy fiatal házinyulat megfojt és elfogyaszt, de ez mindenkor kivételes dolog s ez a kár eltörpül azon óriási haszon mellett, melyet az egerek s rovarok pusztításával az embernek hajt. Beszélik, hogy a róka oly módon ejti meg az összegömbölyödött sündisznót, hogy óvatosan hátára fordítja, levizeli s az ekkor kétségbeesetten kinyujtózkodó állatkát védtelen hasán támadja meg. A régiek a hiúzról regélték ugyanezt. Tudtommal szavahihető észlelő nem figyelte meg ezt a dolgot s tekintve valószínűtlenségét,