Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. 05 hajítanak oda s míg ő ennek szétszaggatásával van elfoglalva, addig oldalról leszúrják. Földi szerint: »Tsatázni a’ két hátulsó lábára áll, első lábaival nyomja ’s üti ellenségét.« A medve nem szokott támadni, de bizony előfordul, hogy ellenségesen lép föl. Megtörtént, hogy favágókat, szénégetőket valósággal belopott s váratlanul, hirtelen támadott meg. Az ilyen támadás ellen azután nem sokat véd az a bizonyos, általánosan elismert eljárás, hogy az ember földre veti magát s mozdulatlanul, lélekzetét visszafojtva, halottnak tetteti magát. Ennek az az értelme, hogy a medve nem eszik döghúst. Hát hiszen az bizonyos, hogy ha van jobb is, a medve nem a rosszabbat fogja választani, de ha a medve már éhségtől űzetve támad, akkor bizony nem fogja vizsgálgatni, hogy eleven-e vagy holt, aki előtte fekszik. És vannak esetek föl jegyezve, hogy a betegségben elhullott s elásott marhát kikaparta, sőt Brehm említ egy esetet, midőn Bakaro szibériai községben a medvét épp egy friss sír kiásásánál csípték meg. E mendemondát már III. Frigyes császár felhasználja ama tőle eredő ismeretes mesében, melyben a vadászok előre isznak a medve bőrére. Gessner is elmondja, de megjegyzi, hogy Ammianus Marcellinus említ esetet, midőn a medve a földön fekvő embert úgy megette, hogy csak a lábai maradtak meg. MiSKOLCZinak igaza van, mondván: »Mindent válogatás nélkül megesznek: Almát, körtvélyt, diót, rákokat, mindenféle húst, sőt még a rothadságokat is, melly nékiek gyalázatjokra szolgál.« Vadászemberek körében él a hit, hogy Európában, különösen Magyarországon a barna medvének két faja él, egy nagyobb és egy kisebb. Ez a mendemonda is régi keletű. Méhely nyomán a következőket említhetem meg Dögöt nem eszik. Fajai.
