Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

fiatalosban csörtetek kitűzött célom felé, egyszer csak látom, hogy derék kutyám nála soha nem látott rémülettel lohol vissza s nyüszítve keres menedéket lábaim között. Golyós töltést váltva, feszülten figyelve lépek előre s amint kijutok a kis tisztásra, alig 20 lépésnyire egy hatalmas medvét pillantok meg.

ö is észrevett s hangos mordulással két lábra állt — volt vagy két méter magas. Megvallom, szívem hangosan dobogott, de legyőzve izgatottságomat, amint a medve az első lépést tette felém, mindkét csőből szíve tájékára tüzeltem. Stb.«

Igazi medvevadászok másképen tudják a dolgot. Ismeretesek például Krementz adatai, aki 29 medvét lőtt s 65-öt látott mások golyójától elesni. E 94 medve közül csak kettő támadott két lábra állva.

Aki látta, hogy medvetáncoltatók kötelein mily nehézkesen mozog két lábra állva a mackó, az meg lehet győződve, hogy a medve két lábra állva sohasem fog valakit megrohanni.

Az bizonyos, hogy ha már szemtől-szembe áll a két ellenfél, a medve fölágaskodva fog mancsaival vágni, ez azonban nem ugyanaz a dolog, mint aminőről közönségesen beszélnek.

Krementz így jellemzi a medve támadását: »A medve támadása többnyire nagyon gyors és hirtelen. Rendesen egyik elülső lábának heves oldalcsapásával igyekszik ellenfelét leütni vagy gyorsan feléje üget, közvetlen közelében hirtelen felágaskodik s első lábainak heves lökésével törekszik őt a fődre teríteni.«

Ez a mende-monda mai alakjában nem lehet nagyon régi. Plinius csak azt említi, hogy a medve két lábon is szokott járni. Gessner elmondja, hogy sok vadásztól hallotta, hogy a medve, ha üldözik, hátúlsó lábaira áll és úgy hadonászik maga körül, hogy nem lehet a lándzsával hozzáférni. Ekkor egy rossz kabátot

94 MENDEMONDÁK a TERMÉSZETTUDOMÁNY köréből.