Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
A mendemondákról általánosságban
SÁGBAN. Ismeretes Spencer szellemes hasonlata a két lovagról, kik az erdőben szemben találkozva, egy fatörzshöz támasztott paizsot vesznek észre. Az egyik azt állítja, hogy a paizs kék, a másik azt, hogy vörös. Ezen azután összekapnak, s miután jól eldöngették egymást, konstatálják, hogy a paizs egyik fele kék, a másik fele vörös. Mindegyik csak a paizs egyik felét láthatta, tehát mindegyiknek igaza volt. De így lehet a világon mindent két oldalról nézni, s aszerint hogy mely oldalról nézünk, más és más színe lesz a tárgynak is, s mindegyik oldal szemlélői teljes joggal kardoskodhatnak amellett, hogy ők ilyen és ilyennek látják a dolgokat. így van ez, mondja Spencer, a tudomány és vallás vitájában is. Az egész mindenséget más oldalról nézi a tudomány, és más oldalról a vallás; a maga szempontjából mindegyiknek igaza van, hiszen arról meggyőződni, hogy a paizs két oldala különböző színűre van festve, — vagyis objektive tudni a valóságot, nem áll módjában senkinek. A tudomány épúgy szimbólumokkal dolgozik, mint a vallás. És mégis van külömbség a kétféle megismerés között. A vallás kimondja, hogy én ezt ilyennek látom, és punktum. Állításom megdönthetetlenül helyes és a valónak megfelelő. A tudomány azt mondja: én a dolgokat így és így látom, de lehet, hogy közelebbről Dalmady: Mendemondák a természettudomány köréből. I
