Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

56

vast gázokat szí be és bocsát ki. Nappal é 1 e n y t lehel ki és szénsavanyt szí be; éjjel megfordítva — élenyt szí be és szénsavanyt bocsát ki.

Tudjuk, hogy a szénsavany szenenyböl és éleny- böl áll. E légnem fölöslegéből, melyet a növény nappal fölveszen, származik rendesen a növény széntartalma.

Bámulatos, mennyi az érintett apró nyílások és szájacsok száma a leveleken, s mi roppant azoknak működése. Egy közönséges falevél négyszög hti- velyknyi lapján 120,000-nél több ilyen nyílást számláltak meg, s mtiködésök oly gyors, hogy a vékony légrétegböl, mely egy erősen fejlődő növény fölületét borítja, pillanatra minden szénsavany-tartalmat kivonnak.

Az ekkép fölvett gáz a növény nedvfolyamába megy, s itt többféle vegyületet képez, a mit igen bajos figyelemmel kísérni. Annyit tudunk, hogy a szeneny keményítővé, farosttá stb. változik, inig az éleny kiválik a növényből a légkör tisztítására.

A levelek nyílásai azonban még egyéb gáznemü anyagokat is szívnak be kisebb adagokban, — igy különösen ammoniakot, ha e légnemek vagy gázok a növény közelébe jönek. S még nagyobb mennyiségben vesznek föl vízgőzt, ha a szárazság ellankasztá a növényt. Ezért üdíti föl az esőzés a füveket és fákat, melyek aztán ismét fölemelik hervadt fejeiket. Üvegházakban mesterségesen pótolják az esőzést, ha azt akarják, hogy a növények épen maradjanak Az eső nem csak megnedvesiti a