Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

57

növényt kellő időben, hanem a levelek lapjairól a port is lemosván , megtisztítja a felbőr szájnyílásait úgy hogy a környező légből uj erővel szívhatnak aztán uj táplálékot.

A fiatal ág zöld héja szintén számtalan apró lyukacsosai van ellátva, s hasonló működésre képes a légen: lassanként azonban elagg, megkérgesül, nyílásai bedugulnak, úgy hogy a kéreg aztán nem szolgál többé segélyül a leveleknek a szénsavany fölvételében.

A nedvet, a mely a növény sejtjeit betölti, főleg a gyökerek szívják föl a földből, a hol elágaznak: habár a légből is vesznek föl némi nedvet, mint mondók, mely eső- és harmatképen fris italul szolgál, forró évszakokban, a szomjas növényeknek. A gyökerek, mint érintők, csak lefelémenő megnyújtásai a szárnak. A föld felületéhez közel még héjuk is van fás részek nélkül, és belök fás részekkel körülvéve. De minél mélyebben mennek alá a földbe, annál inkább eltűnnek a különböző részek, s egynemű , szivacsos végű gyökérrostokban végződnek. Ezen apró rostok fölületén a górcső (nagyitó üveg) számtalan apró hajszálnyi elágazásokat mutat. E hajszál csöveken veszik föl a növények a földből mindazon nedvtartalmat, a mire szükségük van, mi aztán száraz időben szintoly dús mennyiségben ki- / párolog a leveleken.

Mi csodás mindezen szervek rendkívüli parányisága, melyek a legóriásibb növényeket táplálják es fentartják! Oly nyílások, melyeket csak górcső-