Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

gyöp és földboriték alatt. Ezen faszén tisztátlan széneny (carbonium). A faeczet-főző és olajütö felfogja az elszállt) anyagokat, mint a legfontosabb részeket rá nézve; a szénégető el hagyja szállani azokat, mert előtte a hátramaradt fekete anyag a födolog. Mindkét eljárás bizonyitja, hogy a szén és viz lényeges részét teszi minden növény súlyának.

Ha egy darab faszenet elégetünk a légen, lassan enyészik az el, s ha egészen elégett, akkor is hátramarad egy kis porladék, — a hamu. Hasonlót tapasztalunk, ha bármely élő növény egy részét a légen elégetjük. A szalmaszál sem kevés hamvat hagy hátra, ha a gyertya lángján elégetjük. Tehát vizen és szénen kivül minden növényben nem csekély mennyiségű ásványi részek is vannak, a melyek nem égnek el, hanem hamuképen maradnak hátra, mikor a növény egyéb részei a légben elszál- lanak.

A szenenyt a légből veszi a növény, a vizet f ő_ 1 e g, az ásványi részeket pedig csupán a földből, a melyben nőtt. A növény tehát, melyet hasznunkra tenyésztünk, a legszorosabb vegyészi összeköttetésben áll a léggel, a melyet belehelünk, s a vízzel, a mit iszunk, és a talajjal, melyet mi- vellink.

A léggel a növény levelei és héja (zöldes részei) által áll összeköttetésben. A levél lapja számtalan? láthatlanul apró lyukacsokkal és szájnyílásokkal van ellátva, melyeken át a növény, valamig él, foly-