Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)
A föld
51 sainak élelmi szükségeit sem fedezheti, a nélkül, hogy tetemesen szaporodott volna népessége. Alsó- canadából majd egészen eltűnt a búza, s zab és burgonya lépett helyébe, a mi jelenleg fő tápláléka a földmives osztálynak. Sőt Uj-Angliában is kevés haszonnal jár immár a búzatermesztés. A kimerült föld birtokosa Északamerika ezen részében nem képes többé az Írtéval versenyezni, a ki fejszével egyengeti az eke útját az uj törésen, a hol minduntalan roppant tuskókkal kell küzdenie. Amaz egészen más növényeket kénytelen termeszteni, mint az utóbbi. A gabonatermesztés évről évre fölebb megy nyugotra. Innen van, hogy az Egyesült szabad államok búzatermelése két annyi volt 1840-ben mint 1850-ben. E megdöbbentő adat mindazáltal nem csiig- geszti el, a ki a világtörténetből megtanulta, hogy majd minden cultura pusztítással kezdődik. Értelmes mezei gazda lép az irtó nyomába, s mivelés alá veszi a kiszívott, elcsigázott földet. Virginia és Carolina elhagyott homok-tereit kagylós-mészszel és márgával hinti be, s megint fii borítja azokat csakhamar, és ismét jó aratást adnak. Vagy gipszszel hinti be a földet, mely mintegy varázs-ütésre csakhamar kétszer , sőt négyszer annyit terem. Nincsen semmi uj a nap alatt. Németországban a múlt század második felében a gipsztrágya egészen uj korszakot idézett elő a takarmánytermesztésben, s ez által az összes mezőgazdaságban. Szintúgy korszakot képez Északamerika rabszolgatartó államainak 4*
