Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)
A föld
44 épen nem minden Lomokban, minden agyag- és mészföldben tenyésznek egyiránt. Vagy egy ideig buján nő a fa, s aztán egyszerre csak kivesz, a szántóföld meglehetős aratást nyújt egyideig, s aztán évről-évre kevesebbet ad. Honnan e változások ? A talaj szintoly homokos, mint azelőtt volt, agyag- és mésztartalma sem változott, — s a növények még sem tenyésznek abban többé! Mélyebb vegytani vizsgálat nem csak megfejti előttünk e kérdéseket, hanem egyszersmind arra is megtanít bennünket, mint segíthetünk a bajon minden egyes esetben. Ha bárminemű kiszárított talajból, a melyben még növény tenyész, bizonyos pontosan megmért darabkát tűz fölött a légen izzóvá égetünk: egy rész elég abból, s ha újra megmértük, azt tapasztaljuk , hogy a mi hátramaradt kevesebbet nyom valamivel. Az ekkép fölfedezett éghető alkatrész állati és növényi anyagokból áll, a mikből minden talajban van bizonyos mennyiség. Némely talajban ugyan csekély, például Ceylon szigetén azon fa, mely a fűszeres boltokban árult fahéjat adja, oly talajban is tenyész, a melyben csak egy századrésznyi állati és növényi maradvány van. Másutt azonban gyakran dús mennyiségben találunk ilyes maradványokat. Tapasztaljuk továbbá, hogy a talaj földi, elég- hetlen alkatrészei közt a homok kovanyföldén, az agyag timföldén és a mészen kívül, még sok egyébféle anyag van, és pedig olykor meglehetős meny-
