Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A föld

43

helyen beszivnak e hegyek minden nedvet, s a mely viz egyszer beleszivárgott, nem könnyen jő fel ismét forrásképen, s a lakosok kénytelenek mester séges víztartókban fogni föl a vizet használatra. A hol, mint Anglia némely vidékein, vékony földréteg borítja az ily mészképleteket, a min rövid, kemény fü terem : az ily vidék különösen alkalmas juhtenyésztésre, mert a hasznos háziállatok közöl a juli- nak még elegendő élelmet nyújt. De a hol kevés eső esik, s az is hamar elpárolog a nap heve miatt: okvetlenül mesterséges utón kell magunkat vízzel ellátni. Éhez pedig nem juthatunk, ha csakamész- képletek alá szivárgott forrásokat a mélységből mesterségesen föl nem vezetjük; s e kútfúrás, mint tudjuk, roppant költséggel jár.

A mezei gazdát a hosszas tapasztalás is meg- tanithatá, hogy bizonyos fák és egyéb hasznos növények például homoktalajban tenyésznek legjobban, mások ismét agyagban, mig sok növény kevert talajt kíván. A hol tehát egy ily fa vagy növény buján tenyész, ott találjuk föl az annak leginkább megfelelő földet; s ha a homok-, agyag- és meszes földet haszonnal akarjuk mivelni : olynemli fát avagy növényt kell abban tenyésztenünk, a mely hasonló minőségű talajban már máshol bő termést nyújtott.

De ha e viszonyt a föld és növény közt közelebbről vizsgáljuk : különös kérdések merülnek föl előttünk, miknek megfejtésére fölületes vegytani ismeret már nem elegendő. Ugyanazon növények