Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A föld

42 ken, kiszáradt tavak helyén és tengerpartokon ta­lálunk. Előadám a föld különböző minőségének termé­szetes okait. A sziklafajok vegytani összetételében fekszik eredetileg a legfőbb ok; másik szintén fon­tos ok az eső és szelek hatásában keresendő; ide járul végre a korhadt növényi részek fölhalmozása. Ezen tényezők közremunkálása idézi elő a kü­lönböző földnemeket, — a mint közönségesen ne­vezik, a homok-, agyag-, mész, avagy már- ga-földet és tőzeget. Bár mind e nevek fon­tos vegytani különbségekre mutatnak: még sem forditnak elég figyelmet úgynevezett gyakorlati gazdáink a föld vegytani összetételére. Az érintett földnemek közöl a homokföldet könnyen megismer­hetjük arról, hogy k o v a g b ó 1 áll, melyet legin­kább ismer mindenki az úgynevezett békasóban; mész- vagy márgaföld alatt főleg szénsavanyos mészből és agyagból álló keveréket értünk; s az agyagföld oly összetett anyagból áll, melyben ko- vanyföld t í m-földdel, vagy a mint a vegytudósok mondják, aluminiummal van keverve. A föld használati értékét azonban oly termé­szeti és földtani viszonyok is határozzák meg, me­lyek az azt alkotó sziklafajok vegyészi összetéte­létől egészen függetlenek. így például a sziklafaj, mely bizonyos talajt ad, nem csak a mezőgazdaság miként íizésére, hanem az azzal foglalkozók állapo­tára s az egész vidék jellemére és kinézésére is be­folyással van. Nézzük a mészhegyeket. Legtöbb

Next

/
Thumbnails
Contents