Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A föld

40

vesbbé szívós agyag föld. S azért a földnek e három neme van leginkább elterjedve az egész világon.

Van azonban sok sziklafaj, mely nem csupán mész- és fövenyköböl vagy agyagból áll, hanem mind a hármat magában foglalja különböző arányban. Az ily sziklák elkorhadásából különböző közép minőségű földnemek is származnak, melyek se mész, se homok , se nem csupa agyagföldek; s nagyrészint ezek azon termékeny talajok, a melyeket legjobban szeret mivelni a mezei gazda.

Hasonló kevert földnemek állanak ott is elő, a hol különböző sziklafajok szélei érintkeznek egymással, s egyik és másiknak porladéka összekeveredik. Az ilyes keverékföld sokkal jobb, mint külön bármely egyes sziklafaj porladéka.

A tömeges kőzetek szintén többféle sziklafajból állanak. E sziklafajok összetételök szerint hamarább vagy lassabban mállanak el s különböző földnemeket alkotnak, melyek közöl legszegényebb, a mely a gránit-sziklák szétmállásából származik. A többi sziklafajoké gazdagabb. Ide sorozhatjuk a lávaföldet is, melyet égő vagy már kialudt tüzokádó hegyek körül találunk. A láva lassanként mállik el, s az elmállott lávaföldön déli Olaszországban, bámulatosan buján terem a gesztenye és szőlő. Általában a régi lávaföldek a legjobb gabonatermő helyek.

Földünk felületén egymást váltja a völgy és halom, hegy és síkság. Az elkorhadt szikladarabok