Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A viz

33

Hasonló anyagokat találunk némely folyóban, s a mocsáros, posványos vidékek vizében. így a Szajna vizét Páris mellett egy darab timsóval kell tisztitani, s Keletindiában sok folyam és forrás vizét nem ihatják, mig a növénytudósok által úgynevezett Strychnos potatorum gyümölcsével meg nem tisztítják. Egyiptomban pedig keserű mandulát dörzsölnek az edény oldalára, melybe a Nil folyam iszapos vizét töltik, az által tisztul meg.

A tisztulás oka mindenik esetben ugyanaz.

Mihelyt a vizbe teszszük az érintett szereket, azonnal kiválik és összefut a vízben levő fejérnyés anyag, s a viz egyéb tisztátlan részeit is fölveszi magába. így tisztítják a bort és egyéb folyadékokat tojás fejérével.

Már a legrégibb időkben ismerték a víztisztítás azon módját. mely Bordeaux körül ma is divatban van. Ott tudniillik tölgy-, avagy cserfa-darabkákat vetnek a vizbe, melynek cserző-anyaga ugyanazt eszközli, a mit a fentirt szerek. A bibliában is olvassuk *): „És elinditá Mózes Izraelt a vörös tengertől, és ménének a Súr nevű pusztába, és mikor harmadnapig mentek volna a pusztán , nem találá- nak vizet. És mikor jutottak volna Márah nevű helyre , nem ihatják vala Márah vizeit, mivelhogy azok keserűek valának: azért nevezték azt Márah- nak. Annakokáért morog vala a nép Mózes ellen, -------------*

) Mózes II. könyve 15. részében.

I. Köt.

á