Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A viz

20

szemmel láthatólag megmutathatjuk, ha megint eloltjuk az égő gázt, s a palaczk csövére, hol a köneny elszáll, halhólyagból avagy aranyverő-hártyákból készült kis léggolyót illesztünk. Mihelyt e kis golyó könenynyel megtelt, azonnal fölszáll, s tapasztalni fogjuk, hogy a viz ezen alkatrésze annyival köny- nyebb a közönséges levegőnél, hogy más testeket is fölemel magával. A köneny ezen természetén alapszik a léghajózás mestersége. Azelőtt melegített levegővel töltötték a léggolyót. Először Montgo 1- fier nevli franczia tön azzal kísérletet. A lég ugyanis a meleg által kiterjesztetvén, könnyebbé lesz, mint a hidegebb levegő, mely a golyón kívül van. Az ily léggolyó azonban csakhamar visszaesik a földre, mihelyt kihűl benne a levegő. Könenynyel egy Charles nevű franczia tanár tett először kísérletet. 1783. december 1-jén történt akkép töltött golyóval az első légutazás. Az ilyen, nagyobb léggolyókat rendesen tafotából készítik, s terpetin vagy egyéb könnyen száradó olajmázzal vonják be, hogy a könenyt át ne bocsássák. Azon köneny azonban,

e savany segédhatása folytán külön válik az éleny, s a vashoz vagy horgany darabkákhoz vonul, s azokkal vas- és horgéleget képez ; mig a viz másik alkatrésze, a k ö n e n y szabaddá lesz. Az ekkép előállított köneny azonban már nem szagtalan , mert a horgany és vasban levő idegen alkatrészek , mint a kén , széneny olykor mireny (arsen) is, átmennek a könenynyel s kellemetlen szagot és nagyobb súlyt kölcsönöznek annak. Egészen tiszta , szagtalan könenyt csak úgy nyerhetni, ha a vizet bizonyos kalium nevű elem által bontjuk szét.