Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Első osztály. Gyuladás - Második szakasz. Némelly különös fajai a' gyuladásnak
dik úgy annyira, hogy az ujnyomatot megtartja. A’ láz mind inkább öregbedik, a’ daganat keményedik, a’ vörösség szederjes színű leszen, a’ fénylő bőrön hólyagosak emelkednek, a’ sejtszövet megkeményedik, merevedik, a’ hugy-, és székűrülések megváltoznak, ’s fölakadnak; álomtalanság, és nagy lázadás van jelen.—Ezen állapotban a’ baj meg államodni látszik, a’ melegség, feszülés, és fájdalom nem változnak,a’ hólyagcsák előbbeni állapotukban maradnak. •— Ha ezen időszakban a’ bőr, és sejtszövet bemetszetik , nagy mennyiségnyi fehéres nedvesség, és egy kevés geny folyik; egynéhány napokkal később pedig kevés vékony nedvesség, és sok geny; még később végre bizonyos szalonnanemű gyurma, nyomás által pedig csak egy kévés geny,'— a’ sejtszövet fenésen halt el (nekrotice). — Midőn már ennyire haladt a’ baj , akkor a’ bőr elpusztul, a’hólyagcsák fölpattognak, belólök bizonyos fehérszinü, eves nedv ömledez, fehéres, vagy feketés sebesen terjedő helyek támadnak, a’ sejtszövet egész darabokbanmál- ladoz le, a’ bőr az alatta fekvő részektől egészen fölfosz- lik, az izmokat egymással öszvetartó sejtszövet elpusztul, a’ bőr megfenésedik, a’ genyedés igen bő, és rósz , a’pusztulás terjed, és bő izzadás, hasmenések közt az életerő mind inkább fogy. ■—Ha talán az erők ezen állapotból lábadni kezdenek, a’ harapódzó baj korlátlódik, úgy a’hússzemölcsök sarjadása és a’ fekélyhegedés, a’ sejtszövetnek nagy elpusztulása miatt, mindenkor csak igen lassan halad. Ha pedig a’ lerakodott gyurmák merőfélék, akkor azok a’ szenvedő rész állományába veszik magokat, azt földagasztják, és megkeményitik, és életbéli viszonyát a’ kívül, hogy egészen megölnék szőkébbé teszik. Ezen elfajul ás ollykor több hetek lefolyása alatt fejlődik ^ki, hasonlóan a’ bőrnek rokonszenves vörösségével, és egy kévéssé fájdalmas, a’ mélységben messze-terjedő keménységgel jelenik meg. Ezen betegség kimenetele (mellyet Kluge a’ borékon, én pedig a’kézen és alkaron többször tapasztal- tam) vagy a’halkai múló vörösség, és keménységgel lassan haladó oszlódás, vagy az elfajult életművek elhalása, melly alatt a’ rész tériméje öregbedik, az eddigi keménység tésztássá válik, hullámzás támad, és a’fölebb említett pusztulás, és elevedés köszönt be. Kluge bei Rust, az idéz. m. 525. és köv. 1. 79. §. A’ kórjeles dlorbáncz, a helyben támadt vagy külső ingerek által előhozott közönséges bőrgyuladástul ekkép különbözik: a’lobvörösség nem terjed elolly szembetűnőig , nehány kisebb helyeken homályosabb, itt ott pedig 5 ^ n. SZAKASZ. KÜLÖNÖS FAJAI A* GYŰL ADÁSNAK, 67
