Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)

Bevezetés

0EVEZETÉT.

VII

lebarátunk szenvedésein segíteni vágyunk. A’ sebeszség történetét régi Egyiptom és Görögországban sűrű homály fedezi, és tulajdonkép csak Hippocratessel kezdődik, ki az előtte tett tapasztalásokat öszve- és rendbeszedvén , ezekből bölcs elvekkel töltött tudományt állított föl. Irományaiból: de officina medici, •—defracturis, — de capitis vulneribus, — de articulis vel luxatis,— de ulceribus, de fistulis, — az tetszik ki, hogy számos sebészi eszközök és kötőlékek birtokában lett légyen , és több vegbe vitt mütételei kézi gyakorlottságára mutatnak. Velős tanításaiban több helyeken sebészi tárgyákról értekezik.

Az alexandriai tanodában a7 sebészség műveltebben állelő, ebben tulajdon, ?s egyetlen egy alapjára a’ boncz- tudományra épitetvénErasi stratus és Herophi- lus tették az első halottvizsgálatokat. Követőiket úgy tetteiket csak a’ későbbi irományokból tudjuk.

Aurelius Cornelius Celsus (Hippocratesnél csali nem 400 évvel később) ez után az egyetlen egy iró. Ámbár Celsus Rómában élt, irományai még is nagyobb részt a’ görögöké. Leginkább 7-dik könyvében adja elő a’ sebészi műtételeket. Celsus után emlékezetet érdemlenek Soranus, Archigenes, és Rufus.

Claudius Galenus (szül. 131. évvel Kristus után) Marcus Aurelius Császár alatt élt Rómában. Sebészséget illető irományai leginkább a’ Hippocrateséinek magyarázataiból állanak. Commentarii tres in libr. de iis, quae in medici officina fiunt. — Comment, in libr. Hippocratis de fracturis Lib. III. ■—Comment, in lib. Hippocratis de Articulis Lib. lH. Galeni libr. de fasciis. •— Galenus de hirudinibus , cucurbitulis, scarificatione. •— De tumoribus praeter naturam. — De methodo medendi, és not. ad aph or ismos.

Galenus után egészen szűnállapot lépett föl, és a’ hatodik századig csak kevés Írókat lehet említeni, u. m. Oribásiust, Aetiust, trallesi Alexandert, és aeginai Pált.

A’ római birodalom halomra dűltével, és az arabok berohanásával a’ homály, és vadságnak idei következtek be. Ezen időszakaszban a’ sebészség az arab orvosok kezei közt tengett, kik gazdagok valának ugyan a’ sebészi eszközök dolgából, az izzó vasat sokszor alkalmazták, de a’ boncztudományt egészen megvetették, és a’ késtől igen irtództak. Közülök E b n S i n a , és Abulcasem nevezetesek.

A’ gyógy.— és sebtudomány a’ keresztény Európában ezen idő közt a’ papok kezében volt, és azon tökéletlenségre süllyedett alá, hogy a’ görögök által bírt műié-