Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Első osztály. Gyuladás - Harmadik szakasz. Gyuladás némelly különös életmüvekben
w I. OSZTÁLY. GYÜLAJDÁS. 205. $. A’ betegség csak halkkal men a’ harmadik időszakaszba által; a’ beteg végtag megrövidül, mégpedig vagy a’ czombfej kimenyűlésében, vagy ha ez, és az izvápa csontszu által igen megvesztegettettek, mert ekkor a’ megkisebbedett izfej a’ megnagyobbodott izvápába mintegy belesüpped. Ollykor ezen változásoknál vége szakad a" betegségnek, a’ fájdalmak enyhülnek, azon helyen, hol a’ kificzamodott czombfej nyugszik, mélység támad, vagy az izvápába süppedő czombfej az izvápa fölületével ösz- venő, és a’ beteg, gyógyíthatatlan biczegés maradván visz- sza, az egyebb bajtól megmenekedik. Többnyire azonban ezen időszakaszban az egész csipizülés körül fájdalmas hullámzó daganat szármozik, melly végtére fölfakadván, belőle geny áradoz nagy mennyiségben; a’ geny rósz mi- némüségiivé leszen; a’ kele vény nyílásokba tolt kutasz csontszuvas megromlásokat jelent, a’ beleg’ életereji aszláz által vesztegetetnek. — Csak ritkán forranak be ezen nyitások, a’ mennyiben a’ genyedés kevesbedik, ’s csontdarabok málladoznak le, stb. A’ végtag megrövidülhet, a’ nélkül , hogy a’ csontfej az iz- vápábul kicsuszanjék, vagy hogy csontszu által elrontassék, a’mennyiben az izmok ószvehuzódása által az izvápának fölső sze'léhöz nyomatik , e's az előrejárt szenv által táplálódása viszataríatik. Ily- lyenkor a’ tagrövidülés csak csekély, mellyet leginkább a’test egyenes állása közben tapasztalhatni. B r o d i e 1 •) szerint a’ czomb meghosszabbodása a’ második időszakaszban nem valódi, ’s csak oly- lyannak tetszik lenni , azt a’ medencze megváltozott állásátul véli szármozni; a’ mi ha nemelly esetben ekkép van is, benőnket azonban a’ csont valóságos meghosszabbodásáról a’ két végtagok hoszú- ságának pontos öszvehasonlitása , úgy a’ beteg vizirányos háti he- lyezetben feküdvén, a’ csipcsontoknak állása mindenkor meg fognak győzni. —Rust 2>) figyelmessé tesz benőnket hasonlókép a’ rae- denczecsontok fölfele való billenősére, mellynél a’ láb meghosz- szabbodása csak csekély , vagy egészen hibázik. — A’ láb meghosz- szabbodása nem a’ czombfejnek öregbedett tériméje miatt történő erőmüves kicsuszanásán alapodik, hanem a’ tokszálag gindársága, ennek nedvek által való kitágítása, és az izmok petyhűdsége által okoztatik. Ezt bizonyítja főkép a'’ meghosszabbodott czombnak természetes hosszaságára való viszatérésa , izzó vas , és más effélék által , a’ mi lehetetlen volna, ha a’ meghosszabbodásnak oka a’ czombfej nagyobbodásában helyeztetnék. — A’ czombfejnek kificzamodása, mellynek a’ harmadik időszakaszban nem épen szükségkép kell történnie , az izmok történetbeli ószvehuzódása , a’ beteg helyezet és mozgásai által szokott okoztatni. Ezen ficzamodás többnyire hátra , és fölfelé történik, be—és lefelé pedig sokkal ritkábban. Az első esetben látsza- .tosan rövidebb a’ végtag, az alfél domború, tekés , és a’ láb befelé fordult j a’ második esetben a’ végtag hosszabb , az egésségestől el-
