Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Hetedik előadás. A szétszórt foltos keményedésről - Kórtünettan
174 Kórismézö hibák oka. tünetek, melyek az általános hüdéshez tartoznak. Hagyjunk békét; az ön betege talán az egész ideg-kortant egyesíti magában.“ Pedig ismétlem, uraim, itt egyszerűen a foltos agy-gerinczagyi keményedés (sclérosis), az igaz, igen teljes alakjának egy esetéről volt szó. C) Főkép a reszketeg hüdés azon kór, melylyel a foltos keményedés ezen alakját igen hosszú ideig és kétségkívül még leggyakrabban összezavarták. Ezen indok miatt is történt azon időben, midőn a foltos keményedést az idült gerinczagylobok tömkelegéből kibontani igyekeztünk, miszerint Ordenstein tanítványunkat felszólítottuk, állítaná ellentétbe egy párhuzamban ezen bántalmat a reszketeg hüdéssel, hogy az ellentétek annál jobban előtűnjenek.1) Tudják, mint felelt meg Ordenstein eme feladatának s én nem habozom kinyilvánítani, hogy értekezése komoly haladást jelez az idegrendszer idült betegségeinek kórodai ismeretében. Ezen utóbbi időkben Bärwinkel, kitűnő lipcsei orvos, midőn egyébiránt az agy-gerinczagyi keményedés igen érdekes példáját közölte, melyben azonban a reszketés hiányzott, mint ez néha látható is, avval látszik gyanusítni Ordensteint, hogy ez kénye-kedvére alkotott magának nehézségeket, melyek a valóságban nem is léteznek, hogy azokat leküzdvén, annál könnyebb elégtétele legyen. Szerinte a két betegség közt semmi hasonlóság sem volna. Bärwinkel kétségkívül feledte, hogy Canstatt Jahresbericht-jeiben, tiz évvel előbb, Skoda koródáján észlelt eset elemzése találtatik, mely esetben élőnél hüdést kórisméztek és bonczolatkor az agy-gerinczagyi tengely minden részein találtak keményedett foltokat elszórva. Ezen észleletet úgy látszik nagy buzgósággal végezték; mondva van benne, s ez oly pont, mely megérdemli, hogy kiemeltessék, miként a reszketés ellenkezőleg azzal, mi a közönséges reszketeg hüdésnél történik, csak akarati mozgásoknál mutatkozott, hogy nyugalmi állapotban ismét szűnjön.2) Bärwinkel még kevésbé látszik tudomással birni azon tényről, melyet Zenker közölt Henle lapjában: itt megint a bonczolat volt az, mely ezen esetben3) a sokgóczu keményedés létét kimutatta. Életben 1) Sur la paralysie agitante et la sclérose en plaques généralisées, these de Paris, 1867. 2) Wien. med. Halle. III. köt. 13. 1862. 3) Zenker. — Zeitschr. f. rat. Med. III. köt. 1865. 228. 1.
