Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Gerinczagyi okból eredő felfekvés kór származástana. 83 osztályán észleltetett s melyet Joffroy közölt velem; 9-ed napra Engelken egyik észleletében; 12-ed napra ugyezen szerző egy másik esetében1); végre a nyak-háti agyburki gerinczagylob esetében (méningo-myélite cervico-dorsale) melyet Yoisin és Cornil közöltek, az üszők a hatodik naptól fogva jelen volt.2) Könnyen lehetne e példákat szaporítni. A heveny felfekvési üszők gyakran kiséri a gerinczagyi vérzést (hamato-myélie) is, mely egyébiránt, legalább bizonyos számú esetben csak a központi gyerinczagylob járulékának látszik; bizonysága Duriau fenntebb idézett esete, hol a keresztcsonti tájék elhalása az első tünetek megjelenése után már négy napra kifejezett volt.3) A keresztcsonti tájék bőrének elhalása fellép, mint látni fogjuk még a lassan fejlődő gerinczagyi bántalmakban is, midőn valamely uj izgatás lép hh-telen közbe vagy midőn a kezdeti bántalomhoz váratlanul valamely lobos folyamat szegődik. Úgy hogy a részletes keményedett (scléroticus) gerinczagylob súlyosbodásai, genynek, mely csigolyabajban szenvedő egyén tályogából eredt, arachnoidealis űrbe való hirtelen betörése, tudtommal gyorsan képződő üszköket szülhettek. Hasonlóképen ugyanezen eredmény jőne létre azon esetben, hol valamely dag, a gerinczagy központi részeiben székelvén, jelenléte által hevenyen fejlődő gerinczagylobot idézne elő. A tudományban több ilynemű példa van feljegyezve.4) Ha az adatok, melyeket összegyűjtöttünk, a gerinczagyi okból eredő heveny felfekvési üszők kórszármazástani elméletét nem is építhetik fel, arra azonban, ha nem csalódom, elegendők, hogy e kórjelenségnek legalább főfeltételeit felösmerjiik; a nyomás pedig, valamint az edénymozgató hüdés befolyása, mely utóbbi teljesen hiányozhatik, úgy mint ezt azon féloldali alvégtaghüdés alkalmával láttuk, mely a gerinczagy oldalsó felének erőszaki bántalmából eredt, másodrangu fontossággal bir. Szóval a fő s mindig jelenlevő mozzanat: a gerinczagy kisebb-nagyobb terjedelmű tájékának élénk izgatottsága, mely bonczilag, leggyakrabban a heveny vagy félheveny *) *) J. h. — Pathologie der acuten Myelitis, Zürich 1867. '9 Gazette des Hópitaux 1865. 26. sz. 3) Union medicale I. köt. 1858. 308. 1. 4) Többi közt lásd Mac Dovel’s. — Case of Paraplegia. Dublin quarterly Journal 1862. 6*
