Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Felfekvés alsó végtaghudésnél. 79 eleinte mind két alsó végtagra terjeszkedett, másnap azonban csaknem a baloldali alsó végtagra mutatkozott szorítkozva. Ezen utóbbi végta- gon a túlérzékenység igen feltűnő; a jobboldalon ellenben az érzékenység igen határozott elhomályosodást tüntet föl, mig a mozgások benne nagyrészben visszatértek. A tünetek gyorsan javulva haladtak előre a baleset utáni tizenkettedik napig. E napon meghatározható külső ok nélkül észreveszik azt, hogy a bal alsó végtag, mely mindig érzékenyebb vala, mint rendes állapotban, térimejében növekedett, mi több a térdizületben folyadék gyülemlett meg, mely elég tekintélyes meny- nyiségben volt jelen arra nézve, hogy a térdkalácsot a bütyköktől egy cm.-nél tovább eltávolítsa. Két nap múlva üszköt vesznek észre, mely az azon oldali seggpofán és a keresztcsont jobb oldali részén székelt. Joffroy és Salmon észlelete, melyet ők Cusco osztályán tettek s legújabban a Société de Biologie-ben közöltek1), mondhatni a legkisebb részletekig utánzása azon esetnek, melyet imént Vigués után közöltünk. Ennél, valamint annál erőszaki sértés folytán, mely a háti gerinczagy oldalsó felét érte, mozgáshüdést látunk föllépni a sértett oldallal felelkezo alsó végtagban; a tag jelentékeny hőmérséki emelkedést mutat; e tény nincsen Vigués észleletében említve, jól lehet valószinüleg ott is jelen volt — s mi több jelentékeny túlérzékenységet, mig az ellen oldali végtag mozgásában sértetlen, azonban érzékenysége minden tekintetben jelentékenyen csökkent, de rendes hőmérsékét megtartotta. Ehhez járul — s ez oly pont, melyet különösen hangsúlyozok — hogy a baleset után kevés időre, meghatározható ok nélkül a hüdött végtag térdében izületi bántalom fejlődik ki, mig a keresztcsonti tájék szomszédságában az érzésfosztotta, de nem mozgáshüdött tag seggpofája üszők székhelyévé lett.2) *) *) Gazette medical de Paris, 6., 7., 8. sz. 1872. 2) Azon fontosság miatt, mely ezen észlelethez fűződik, közöljük annak főbb részleteit: Martin nevű, körülbelül negyven éves férfit 1871. február 15-dikéről 16-dikára való éjjel tőrrel szúrtak meg. Fegyver a harmadik hátcsigolya táján hatolt be. A seb iránya fölülről lefelé, hátulról mellfelé és balról jobbra tart. A beteg baleset után mindjárt kórházba hozatván, meg lehetett rajta állapítani, hogy a bal alvégtag már ekkor teljesen mozgáshüdött volt, mig a másik oldali felelkező tag semmi hasonlót nem mutatott. — Február 16-án reggel e kórállapot következő: a bal alsó végtagban teljes mozgáshüdés. A tag teljesen petyhüdt, az összehúzódásnak, merevségnek nyoma sincs; görcsös mozgások, izomrángások hiányzanak. Ellenben ugyanezen tagban az
