Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Heveny felfekvésre következő bántalmak. 69 gyakran fogják őket szerepelni látni az agy, főkép a gerinczagy jó nagy számú bántalmai utolsó szakában. Az üszkös-pörkök mihelyt bizonyos terjedelmet nyertek, mint tudják önök, borzasztó fertőző góczokat képeznek; és valóban a rothadó mérgezés (intoxication putride), mely többé-kevésbé magas alábbhagyó láz által tűnik ki, egyike azon szövődményeknek, melyet azok leginkább előidéznek. Azután a genges fertőzés (infection purulente) jő, a belekbe átrakodó tályogok képződésével; e második eset elég ritkának látszik. *) Jélezzük az üszkös érrögöket is. Ezen utóbbi féleségben az üszkös evvel átivódott értömeszek távolra vitettek és üszkös átrakodásokra adnak alkalmat, melyek főkép a tüdőkben észlelteknek. Oly pont ez, mely mellett Ball és én már 1857. kiadott munkánkban tartottunk.2) Azonban jóval előttünk, de jóval azelőtt, mintsem az érrögök elmélete elgermanizáltott, Foville3) kimondta azon véleményét, hogy a tüdő- üszkök elég tekintélyes számát, melyeket elmebetegeknél és az idegközpontok különféle bántalmaiban észlelünk, „azon folyadék egy részének, melyben a farüszok úszik, tüdőbe átvitele“ okozza. Az elhalás munkája lépésről-lépésre szeret előrehatolni s a mélyen fekvő szöveteket elfoglalni. Az ebből folyó roncsolás néha igen magas fokra hág, úgy hogy a tompor nyákerszényei megnyittatnak, a tompor csonthártyájától megfosztatik, az izmok, idegtörzsek s nagyobb terjedelmű ütérágak csupaszon állnak. A legborzasztóbb csapások főkép azok, melyeket a keresztcsont és farcsikcsont lemez- telenítése, állományvesztesége, a kereszt-farcsikcsonti szálag elpusztítása s következéskép a keresztcsonti csatorna vagy a pókhálós burok űrének megnyitása hoznak létre. Ezen roncsolások következtében az üszkös geny és ev beszüremkedhetnek azon zsirsejtes szövetbe, mely a rostos agyburkot borítja, vagy ha maga ez utóbbi bizonyos ponton elpusztult, behatolhatnak a pókhálós burok űréig is.4) a) Billroth und Waeckerling, Langenbeck’s Arch. f. Telin. Chir. Bd. I. 1861. §. 470. A hatodik hátcsigolya törése, keresztcsonton gyorsan fejlődő üszkös pörk. Genyvérüség nyilvános tünetei; hat vagy nyolcz tályog a vesék felületén. — Midderdof. Knochenbrüche §. 62. A nyolczadik hátcsigolya törése. 2) De la coincidence des gangrenes viscérales et des affections gan- gréneuses extérieures, Union médicale, 1860. 26. és 28. januárban. 3) Dictionnaire de méd. et de chir. pratique. I. köt. 556. 1. 4) B. Brodie loc. cit. 153. 1. — Velpeau. — Anat. chirurgicale. — Ollivier (d’Angers). Traité des maladies de la moelle épiniére. I. köt. 314.,
