Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
Következményi izombajok. 49 hol a bántalom, jóllehet a fehér kötegekben körülírva, e kötegek azon részét foglalná el, melyen azon idegszálak nyalábai haladnak át, honnan a mellső gyökök erednek. Ha e kötegek csak kevéssé is részt vettek az átváltozásban, itt szükségkép oly bántalom egyenérője fejlődnék ki, mint mely a környi idegeket lepi meg. B. A második csoport a gerinczagy azon bántalmait foglalja magában, melyeknek csaknem elkerülhetlen következménye, hogy az izmok táplálkozásában többé-kevésbé mélyen ható zavarokat idéznek elő. E csoport két alosztályt foglal magában. 1. Az első a gócz (en foyer) vagy szétterülő (diffuses) bántal- makra vonatkozik, heveny vagy alheveny menettel, melyek nagy magassági terjedelemben mind a fehér mind a szürke állományt érdeklik egyszerre, általában azonban utóbbiban túlnyomók. — Ezeket rendszerint a villamos összhuzékonyság mélyenható módosm lásai és az izomrost gyorsan fejlődő sorvadása követik. Első helyen idézem itt a heveny központi gerinczagylohot. Midőn ez csak kissé is általánosabb és például a hátágyéki duzzanat jó nagy részét elfoglalja, akkor az alsó végtagizmok villamos összhuzékonyságának sebes csökkenése oly tünet, mely teljesen talán sohasem hiányzik nála. Mannkopf egy ilyen esetben a villamos összhuzékonyságot már jelentékenyen módosulva látta, hét nappal az első kórtünetek föllépte után.1) Midőn a betegek nem mennek igen gyorsan tönkre, az ember akár dag szomszédsága által idéztettek elő, következőket, helyén való megjegyezni. Ezek legközönségesebben a gerinczagy hátsó háti tájának egy pontján székelnek, melyet igen csekély magassági terjedelemben foglalnak el. Ezen elrendezésből pedig az következik, ha kezdettől fogva vagy a körfolyamat központ felé terjedése folytán, a szürke állomány mellső szarvai is érdekelve vannak, az izombántalmak, melyek a szürke tengely eme kór résztvevősének következményei, a mellkas és hasfalak igen körülirt tájaira maradnak szorítkozva s életben semmi beszámítható tünet által sem derít- hetők fel. Egészen máskép állna a dolog azon esetben, hol egy gerinczagyi lobgócz, ha még oly körülirt is, a nyaki vagy ágyéki duzzanat bizonyos részeit foglalná el. Az izombántalmak, melyek a szürke állomány mellső szarvainak kóros megbetegedéséből létrejöhetnének, ilyenkor a végtagokon székelnének s itt működés-zavarok s a testrészek alaki módosulásai által nyilatkoznának, melyek nem maradnának hosszú ideig észrevétlenül. 1) Mannkopf — Amtlicher Bericht über d. Versammlung Deutscher Naturforscher und Aerzte zu Hannover, 251. 1. Hannover, 1866. Charcot, I. k. 4
