Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok

Erb, Ziemssen stb. kísérletei.

43

laszok alakjában csoportosulnak ugyanakkor, midőn az összhuzékony állomány a viaszszerü (cireusej elfajulás neve alatt ismert módosulások különböző fokait tárja elénk.

Ezek az idegsértések után jelzett tünetek, melyek szerzőink szerint teljes átmetszésekkel egyenlők volnának. Legyen, de nem késem azt mondani, hogy ezen egybehasonlítás távolról sem ment a bírálattól. Erb és Ziemssen által nyert eredmények kétségkívül oly feltételekhez viszonyulnak, melyek összehasonlíthatók azokkal, minőket a kórtan tár elénk, de semmiképen sem azokkal, melyeket a régi kísérletekben szabtak meg. Gondoljuk csak meg valósággal, mint jártak el ez észlelők — a legtöbb esetben. Csaknem mindig többé kevésbé szó- ros alákötést alkalmaztak ők az idegen vagy csipesz segélyével még az ideg többé-kevésbé jelentékeny összezuzását hozták létre. Ámde nem elég körülmény ez, azt sejtetni, hogy az idegszálak izgatása beköszönthetett itt úgy, mint beköszönt — szerintünk — kóros esetekben.

Hanem nem egyszerű sejtelemről van itt szó: lob létezését, mely nemcsak a zúzásnak alávetett szomszédos részeket, hanem a sértett ideg környi részét egész hosszában elfoglalja, Erb tr. saját leírásai kétségen kívül helyezik. Főkép, az idegburok az, mely a lobos folyamat jellegét magán hordja; az első héttől fogva egy gömbölyded magon sejtelemek mutatkoznak benne nagy számban felhalmozódva. Egy inkább előre haladott szakban többé kevésbé vastag rétegű rostos szövet található az idegrostok közé elhelyezve, melyek a zsir- szemcsés elfajulás különböző fokain mentek át s ennek következtében az idegzsineg oly összeállást nyert, melylyel sokkal tovább állhat ellen a szétmállásnak, mint egészséges állapotban.

Úgy látszik, észszerűen megengedhetjük, hogy ezen kísérletekben valamint emberre vonatkozó esetekben, az izgatottsági bántal- mak, melyeknek székhelyei az idegek, egész az izmokig hatnak vissza. Valóban nehezen felfoghatónak látszik, hogy az ideg, mely zsir-szemcsés elfajulásban megváltozott s motricitását elvesztette, még az életiség bizonyos fokával bírjon, hogy valamely izgatottsági bántalom befolyása képes legyen izomrostokra visszahatni s azokban táplálati zavarokat szülni. Helyén való, ez alkalomból megjegyzeni, hogy ez ideg izgatottsága valószinüleg azon pillanattól számit, melyben alákötés vagy zúzásnak lett az alávetve. Másrészt bizonyos az, hogy az életiség távolról sem aludott ki végkép a teljesen elválasztott idegekben, miután ezek felépülhetnek anélkül, hogy a környi