Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
Ideghüdéses vérbőség. 105 kísérleteiben, melyek Cl. Bernard kísérleteivel összevágnak, fiatal állatoknál, a nyaki nagy együttérző ideg átmetszése után épen nem látunk létre jönni: gyorsulást vagy emelkedést a növekedésben azon arczrészekben, melyek több hónapon át voltak ideghüdéses vérbőségnek alávetve. Nem kevésbé úgy látszik, hogy ezen vérbőség, bármily heves s bármily hosszantartó lett legyen is, valaha oly hatással bírjon — azon egészen különös körülményeket kivéve, melyek alább lesznek megemlítve, hogy Önmagában lobos folyamat kifejlődését okozza; és ha a kísérletező lobot előidézni képes hatányokkal lép közbe a kóros folyamat, mely ezen befolyás által kiváltatott, a vérbő részekben kifejlődik ép úgy, mint rendes feltételek közt: a lob nem mutat sajátságos jellegeket, hacsak mindig nem azt, hogy a sértett részek gyorsabban hajlandók helyre állni. Schiff, ezen utóbbi pontokra vonatkozólag valóban egészen elütő nézetet vall. O azt állítja, hogy a táplálati elváltozások a vérbő részekben, legkönnyebb helybeli erőmüvi izgatás befolyása alatt az edénymozgató hüdés által szülemlenek meg,1) s hogy a lob könnyen roncsoló jelleget ölt.* 2) Azonban ő e tekintetben az észlelők nagy többségével a többi közt Snellen, Virchow3 *) és Weber1) O.-val teljes ellenmodásban van. » így legújabban Sinitzin a nyaki duez kiirtása után az egyik oldalon azt látta, hogy ugyanezen oldali porezhártyán átvont selyemszál csak igen könnyű, sőt néha alig észrevehető lobos visszahatást költ; mig ellenben az ellenkező oldalon ugyan azon állatnál a fonálbevezetés igen élénk lobot váltott ki, a porezhártya genyes beszürem- kedésével, szivárványhártyalobbal, általános szemlobosodással stb.5) Másrészt Cl. Bernard már régóta megjegyezte, hogy a felső nyaki duez kivevése hátráltatni látszik azon táplálati zavarok megjelenését, melyet az ötödik idegpár átmetszése okoz 6) néha a szemben, és Sinitzin az ő kísérleteiben ugyanezen eredményekre jutott. Látják önök ezek után, hogy az ideghüdéses vérbőség, Schiff nézetével ellenkezőleg, azon részekben, hol jelen van, nem szül különös hajlamot a táplálati *) Schiff. — Physiologie de la digestion. 235. 1. I. köt. — Lezioni di fisio- logia, Firenze 1866. 35. 1. s) Schiff. — Digestion. II. köt. 423. 1. 3) Virchow. — Cell. Patholog. 4. kiadás. 158. 1. *) 0. Weber. — Centralblatt. 1864. 148. 1. 5) Sinitzin. — Centralblatt. 1871, 161. 1. 6) Cl. Bernard. — Systeme nerveux. II. köt. 65. 1. 1865,
