Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész

104

Edénymozgató elmélet.

dicsekszik s mely mai napság csaknem minden ellenmondás nélkül az uralkodó.

Nem ismeretlen, uraim, önök előtt azon tekintélyes szerep, melyet napjainkban az edénymozgató idegek játszottak a kóros tünetek magyarázatában.1) Távol vagyok attól, hogy el ne ösmerjem, miként ezen tünetek jó nagy száma valóban közvetlenül majd a kis edények tágulása, majd azok összehúzódásából ered. Azonban ami főkép azon táplálati zavarokat illeti, melyek tanulmánytárgyunkat teszik, remélem nem lesz nehéz már szükebb keretű előadásban kimutatni, hogy az edény-mozgató elmélet egészen elégtelen.

E czélból oda vagyok utalva, hogy néhány kísérleti tényt idézzek emlékükbe, melyek ezen központhagyó idegek működését, melyeknek végelágazodásai a kis edények izomrétegét látják el, feltárták. Említem pedig először is azon tüneteket, melyek akkor észlelteinek, midőn ezen idegek hüdvék, például teljes idegátmetszés után.

Az edénymozgató idegek átmetszésének közvetlen hatása abban áll, hogy a beidegzett edényekben büdéses tágulást idéznek elő. — Innen ered az ideg-hüdéses vérbőségnek nevezett állapot, mely főkép a nvaki vagy együttérző ideg átmetszése eseteiben volt jól tanulmányozva, mely azonban csaknem azonos jellegekkel fordul elő a környi idegek vagy idegközpontok nagy számú bántalmai folytán. E vérbőség eredményei, nézpontunkból, különösen érdekesek. Tudják, hogy az átmetszett ideggel felelkező rész aránylag emelkedett hőmérséket mutat, mely egyedül a nagyobb mennyiségű vérodafolyásból látszik eredni. Tudják, hogy ezen fölül a vérbő terület egész terjedelmében a szövetek, szövetelemek életi tulajdanainak felmagasztaltsága látszik létre jőni. Legalább az idegek, úgy az érzők, mint a mozgatók, sőt az izmok is sokkal izgékonvabbakká válnak* 2) és ez utóbbiak halál után sokkal tovább tartják meg sajátos összhuzékonyságukat,3) mint rendesen. Néha ezen uj feltételek daczára — oly pont ez, melyet különösen fontos elődomborítani — a táplálkozás belső műveleteinek létesülése semmi lényeges pontban sem látszik módosulva. így Ollier1)

x) Az edénymozgató idegek élet- és kortanára vonatkozólag lásd Legons sur Vappareil vaso-moteur. Yulpián tanár tartotta, Carville összegyüjté. Páris 1875. (Jegyzet 2. kiadáshoz.)

2) Brown-Séquard. — Lectures on Physiology and Pathology. Philadelphia. 1860. 1451. 1.

3) Brown-Séquard- i. h. — Joseph, Centralblatt. 1871. 46. sz.

*) Ollier. — Journal de la plujsiologie. VI. köt. 108.1.