Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
Vizelet bomlása. A gerinczagy vérzése esetében, melyet Duriau1) közölt, vizelet ammenmcalis volt, és véralvadékokat tartalmazott a negyedik napon; ugyanazon jelleget mutatta az a hatodik napon s lassanként genyessé vált azon esetben, melyet Monod* 2) után Ollivier (d’Angers) közölt s hol félodali végtaghüdésről van szó, mely a gerinczagy oldalsó felét elfoglaló vérgócz jelenlétére következett. Leírva találják önök, Rayer munkájában3), a gyakran igen mélyenható vese, vesekehely és hólyag- bántalmakat, melyekre a vizelet ezen elváltozásai visszavezetendők. Az idézett észleletek közöl legtöbben annyi tanulságot rejtenek magukban, hogy az alig fogja elkerülni figyelmöket. Mondva van itt, hogy az eddigelé rendes vizelet, mint említettem, ammoniacális, véres s nyákos-genyes lett ugyanazon időben, midőn a keresztcsont- tájon üszkök fejlődtek és a villamos összhuzékonyság a hüdött tagok izmaiban gyöngülni kezdett.4) Hogyan érthető meg a hugvutak lobos bántalmainak ily gyors fejlődése a gerinczagy heveny, önkénytes vagy erőszaki bántalmai folytán? Nyilván nem lehet itt a vizelet hüdött visszatartását legalább mint egyedüli vagy uralkodó kórszármazati elemet szerepeltetni. Még kevésbé lehetséges az, hogy azon nézetnek5) tulajdonítsunk nagy érvényt, mely hasonló esetben a vizelet elváltozását tisztátlan és ázalagokat hordó pöscsapok bevezetésének tudja be. Az ázalagok bevitele a hólyagba valóban csak bizonytalan körülmény lehetne, mig pz ammoniacalis, véres és genyes vizelet megjelenése heveny gerincz102 *) 3. előadás, 83. 1, 2) Ollivier (d’Angers) i. h. II. köt. 177. 1. 3) Rayer. — Traité des maladies des reins. I. köt. 530. és köv. 1. «Esz- leleteim szerint, mondja Rayer, ha gerinczagyi betegségekben a hólyagban tartalmazott vizelet, ali hatású, ez nehezen azon bomlás következménye, melyet a vizelet léggel oly rövid ideig érintkezés után szenved, hanem igen is vesebeli elválasztás zavarának folyománya, mely zavar legtöbb esetben ezen szerv lobos izgatottságára vezetendő vissza. Heveny gerinczagyi bajoknál a liugyutak elváltozásainak ecsetelésére vonatkozólag lásd Engelken i. h. 12. 1. — Mannkopf. Bericht über die Versammlung zu Hannover. 259. 1. és Bert. Klin. Wochenschr. I. köt. Vesd össze: Rosenstein. — Nierenkrankheiten. 2. kiad. 287. 1. 1870. Berlin. 4) Ollivier (d’Angers) már megjegyezte, hogy erőszaki alvégtagliüdés- ben, ha a vizelet jókor elbomlik, a keresztcsonton csakhamar üszköket látunk kifejlődni (i. h. II. köt. 37. 1.). 5) Traube. —Munk. Béri. Klein. Wochenschr. 1864. 19. 1. \
