Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
94 Kórodai jellegek. észleltem. Volkmann B,.1) azon nézetet mondotta ki, hogy a tabeticu- sok izületi bántalma egész egyszerűen azon vongálás eredménye, melyet izületi szálagok és tokok az ilyen betegek sajátságos ügyetlen testtartása következtében elszenvednek. A mainapság számos tények, melyekben izületi bajunk a felső végtagokon székel és akár a vállat, akár a könyököt foglalja el, eléggé megmutatják, hogy a Volkmann ajánlotta magyarázat csak igen megszorított jelentőséggel bírhat. Egészen erőművi ok befolyására, legalább mint főhatányéra, még azon esetben sem lehetne hivatkozni, hol az izületi bántalom alsó végtagokban székel. Valóban szándékosan jegyeztem meg azt, midőn jó sokszor ismételt kórodai észleletekre támaszkodtam, hogy a szóban forgó izületi bántalom általában a hátsó szarvak keményedéinek aránylag kevéssé előrehaladott időszakában fejlődik ki és akkor, midőn a mozgási összrendezetlenség semmi, vagy alig kifejezett. Másodszor pedig izületi bántalmunknak kórodai jellegei valósággal fajlagosak. Rohamos feliepése, melyet a tag általános megda- gadása jelez; azon gyors elváltozások, melyeket az izfelületek elszenvednek; végre megjelenése oly időszakban, melyet úgyszólván a gerkiczagyi bántalom szab meg, mint melyhez kapcsolva van, annyi sajátságot képeznek, melyet, ha nem csalódom, semmi más izül(*ti bántalomnál sem találunk. Azonban ime itt egy sokkal egyenesebb érv. Jóllehet azon véleményt tápláltuk, hogy a kérdéses izületi bántalom gerinczagyi bántalomra következő táplálati baj, azonban arra mégsem gondolhattunk, hogy az előrehaladó gerinczagyisorvadáshoz: a hátsó kötegek sclerosis-á,hoz, gerinczagyi hátsó agyburok]obhoz, a gerinczagyi idegek hátsó gyökeinek sorvadásához sorozzuk azt. Másrészt több esetben eszközölt szoros vizsgálat bebizonyította, hogy a környi idegek bán- talmára sem lehetett hivatkozni: úgy hogy a gerinczagy mellső szarvainak szürke állománya az, melyben a gerinczagyi sorvadás e különös szövődményének eredő pontját feltaláltnak véljük.* 2) Nem ritkán látjuk ugyan, hogy gerinczagyi sorvadásban a gerinczagyi szürke állomány meg van támadva; azonban a bántalom ekkor leggyakrabban a hátsó szarvakat éri. Ámde egészen máskép volt a dolog a *) Canstatt’s Jahresbericht. 1868—1869. 2. köt. 391. 1. 2) Lásd Charcot és Joffroy. — Note sur lésion de la substance grise de la moelle épiniere, observée dans un cas de Varthropathie liee ä l’ataxie locomotrice 'progressive. Archiv, de Physiol. III. k. 306. 1. 1870.
