Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
90 Kórboncztan. végtagot foglalják el, főkép ellágyuló agygócz mellett lépnek fel; ritkábban belső agyvérzés következtében. Rendszerint tizenöt vagy kevesebb napra a gutaütéses roham után fejlődnek ki, azaz a hüdött végtagokat elfoglaló késő zsugor megjelenése perczében, azonban még későbbi időszakban is mutatkozhatnak. A daganat, pir és izületi fájdalom néha elég kifejezettek arra, hogy a heveny izületi csuz megfelelő tüneteire emlékeztessenek. Az inhüvelyek gyakran ugyanazon időben vannak megtámadva, mint az Ízületek. Megmutattam, hogy itt valódi savós buroklobról van szó, a magvas és rostszerü elemek növekedésével és szaporodásával, melyek az Ízület savós hártyáját képezik, a hajszál-edényeknek, melyek ebben elterkivételt képeznek s kórszármazástani szempontból semmi közük nincsen a féloldali liüdöttek közönséges izületi bántalmával. (Hubert esete. Lásd Bourneville. — Etudes diniques et thermométriques sur les maladies du Systeme ner- veux, 58. 1.). — Brown-Séquard-nak tudják be, hogy a figyelmet újra a féloldalt hüdöttek izületi bántalmára fordította s szervi okot jobban meghatározta, mint sem Alison. A szerző ezen alkalomból ugyanis ekként nyilatkozik egyik előadásában, mely The Lancet lapban (Lectures on the mode and origine of symptoms of diseases of the brain. Led. I. part. II. The Lancet, jul. 13. 1861.). lett közölve. Miután megengedi, hogy agyi bántalom következtében a kínos érzetek, minők a hangyamászás, bizsergés a hüdött végtagokban általában a agyi idegrostok egyenes izgatásától erednek, hozzáteszi, hogy: »Ezen érzetek a körny felé vonatkoztatnak, azokhoz hasonlóan, melyek a kéz ujjaiban kifejlődnek, midőn a könyökideg a könyökön megsértetett. Fontos, össze- nem zavarni őket azon, néha igen élénk fájdalmakkal, melyek a hüdött végtagok Ízületeiben és izmaiban jelentkezhetnek. Ez utóbbi fajta fájdalmak csak mozgás vagy a hüdött végtagokra gyakorolt nyomás befolyása alatt támadnak; vagy ha néha önkényt mutatkoznak, nyomás vagy mozgatásra szinte mindig súlyosbodnak; ezek az izmok és ízületek alheveny lobjától függnek, mely, elég roszul, gyakran csuzos bántalomra vonatkoztatott. Ezen al-lob (subinflammation), mely a hüdött végtagok különböző részeiben fellép, különben maga is azon izgatottság következménye, melyet az agyban az edénymozgató vagy tápláló központok szenvednek. Brown-Séquard, sőt Scott Alison előtt már több orvos jegyezte fel a féloldalt hüdöttek izületi bántalmát anélkül, hogy azon érdeket, mely hozzá fűződik, kiemelte volna. Nézd: R. Dann. The Lancet, II. köt. 238. 1. 1844; — Durand-Fardel, Maladies des vieillards, 131. 1., Paris 1854, Lemoine nevezetű nő észlelete; — Valleix, Guide du médecin praticien IY. k. 1853. 514. — Grisolle. Pathologie interne. 2. kiad. II. köt. 257. 1.
