Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Féloldalt küdöttek izületi bántalma. 89 kórodaijellegeit ösmertettem, ha nem csalódom, ugyanezen csoportba tartozik. — Ezen második féleségben, valamint az elsőben, az izületi bántalinak a hüdött tagokra szorítkozvák s leggyakrabban a felső állapotban a vér alkotó elemei és az élő szövetek közt léteznek, mélyen módosultak; két fő pontra kell tekintenünk; először a hüdött részek élességének csökkenésére és másodszor a vérben kórhatányok jelenlétére; ámde ezen hatányok izgató befolyása élénkebben éreztetik azon részeken, melyeknek életiségi erélye csökkent. Elméletének támogatására a szerző kiemeli, hogy a két egyén, kinek kortörténetét elmondta, valószinüleg hugysavas vérvegyben sinlődtek: egyiknél hugysavas szemcsék találtattak a gyomrocs- ban; a másik hajdan több gutaütés rohamot élt meg (ólmos guta, goutte saturnine). Mi részünkről megjegyezzük, hogy e két eset a maga nemében minden bizonynyal egészen kivételes, mert — meggyőződhetni erről azon észleletek olvasása által, melyeket dolgozatunkban (Arch, de physiol. I. köt.) közzé tettünk — féloldalt hüdötteknél az izületi bántalom leggyakrabban, az agyi bántalom többé-kevésbé egyenes következményeképen lép fel, a guta, a czuz és minden más beteg vérvegyi állapot befolyásán kívül. Ekként, Alison kórodai ecseteléseinek pontosságát mindenben elös- mervén, nem tudnám azon kórszármazástani elméletet aláírni, melyet ő ajánlott. Távol vagyok attól, hogy tagadni akarjam, miszerint az agyi okból eredő féloldali hüdés esetében a hüdött végtagok Ízületei, mint ezt Alison tudor akarja, ne legyenek különösen hajlamosítva arra, miként oly góczokká váljanak, melyeket a vérben valószinüleg felhalmozott más hatányok szemelnek ki magoknak. Én magam is közöltem egykor a Sociétc de biologie-ben egy esetet, hol e különös hajlam igen tisztán kitűnt. Körülbelül 40 éves nő hirtelen jobb féloldali hüdés által lepetett meg, három évvel osztályomra felvétele előtt. A hüdött végtagok erősen zsugorodtak; időről időre e tagok különböző ízületei, főkép a térd és a láb, fájdalom és duzzanat székhelyét képezik. Beteg nagy fokban hangtalan lévén, lehetetlen volt megtudni, váljon azelőtt sinylődött-e gutaütés és csuzban. Bonczolatkor ocker-szinü nagy heget találtunk mint azon gócz nyomát (agyvérzés), mely a csikóit test gyomrocson kivüli magván kívül feküdt. A jobboldali végtagok ízületeiben, melyek a féloldali hüdés székhelyei voltak, az izporczok központi részeik felé majd jegeczedett, majd alaktalan hugysavas szikcny lerakodmányokkal voltak bekérgesedve. A nem hüdött oldali végtagok ízületei semmi ehhez hasonlót nem mutattak. Nehány fehér esik, melyről a górcsői és górcsői vegyi vizsgálat bebizonyította, hogy hugysavas szikeny volt a vesében feltalálható. Tagadhatlanul igen nevezetes ezen észleletben azt vényes lerakodmány (depót goutteux) kizárólag a hüdött képződik; azonban nem akarom sokat ismételni, hogy által van alkotva. látni, hogj A tagok ijRHQei ezen fafűMényefö; * v , I C 3)! >
