Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)
Ötödik Osztály. A melűregről, és a benne lévő életmívekről - Harmadik Szakasz. A lehelés életmíveiről
lehet mutatni, azzal a kiilömbséggel, hogy a mélységben a véredények, és légcsövek (Bronchia) nagyobb kiterjedései végett őket nem oly világosan, és kifejlődve lehet látni, mintsem a tüdők fölületén. A tüdőket ösz- vetévő részek kövekezendők. I.) A légedények. Mihelyt a hörgők a tüdők állományába béhatottak , azonnal ágakra szakadni kezdenek , és a légcsöveknek (Bi'onchia) nevezett csatornáknak átláthatatlan rendét képelik. Ezen ágakra lévő szakadás szüntelen villakép történik, az az egy ágból mindenkor két ágak] erednek. A légcsöveknek a tüdőkbe lévő behatása után egyszersmind az ő álkotások is megváltozik; a helyett, hogy a porczok mint a gőgsípon rendes gyürőket készítnének rendetlen lemezcsék- ből állnak, melyek a légcső körületjén iraitt amott ülnek, mennyiségük lassanként fogy, végtére csak az ágak szakadásánál látatnak, a tüdők fölületén pedig, a takonyhártj7át magában hagyván , egészen elenyésznek. II ) A takonyhdrtya a gőgsípot elhagj'ván, és a tüdőkbe lépvén, a légcsövekbe mindenütt öszvefiiggő s a leget által nem bocsájtó csatornaként az ágak meg szakadása szerint az egész tüdő állományában teijedel, melynek végső elágádzásai vakiíl végződnek. Ezek té- szik azon karélycsákat, melyek másként tüdöhólyag- csdknak (Vesiculae pulmonales) neveztetnek. E szerint a tüdők takonyhártyáját mint bizonyos csatornák végtelen sorát képzelhetjük magunknak, melyek részint főképp a tüdők külső fölületén zárt szájakkal végződnek , részint visszafelé, egy közönséges csatornába jönnek öszve , mely a gőgsípban a torkig hág föl. Takonyhártya lévén , benne is főképp az edényrendszer az előkelő, és az ő hajszáledényei leginkább vért visznek. Ezen' hártyát eszerint mint egy közeptestel lehet képzelnünk, mely a tüdiitér vagy is a tüdőkbe vezető edény, és a tü- dovérerek ? avagy a tüdőtűi visszavezető edények közé 34 A 1 e h e 1 é s
