Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Második fejezet - dr. Bucsányi Gyula orvos: Hogyan hosszabbítsuk meg életünket
36 a görög és római írók müveiben sehol említés nincs. Kínában és Indiában azonban már ősidők óta el volt terjedve és ellene a bráminok védőoltást alkalmaztak. A középkorban egész Európában dühöngött és különösen nagy arányokat öltött a járvány a XVIII-ik században 1710-től kezdve. Lassankint elterjedt Európában annak ia hire, hogy a kínaiak úgy védik meg gyermekeiket a himlő ellen, hogy a himlős betegekről levált pörkök^t gyermekeik orrlyukába dugják. Kelet-Indiában pedig a papok úgy védelmezték meg a népet, hogy a kar bőrét bemetszették és a keletkezett sebre himlőanyagba mártott szövetdarabot tettek. Az igy beoltott egyének a himlővel szemben mentesek maradtak. Mikor a XVIII-ik században a járvány alig kiméit meg valakit, lady Montague, a konstantinápolyi angol követ felesége az indiai papok eljárásához hasonló módon beoltotta hatéves kis leányát, aki azután a himlőtől mentes is maradt. Ennek a hire úgy elterjedt, hogy Angliában, sőt Európa többi államában is igen sokan beoltatták magukat. Lassankint azonban a védekezésnek ez a módja feledésbe merült, mig végre Jenner Eduárd 1796-ban harmincévi megfigyelés után elvégezte az első nyilvános tehénhimlőoltást egy nyolcéves gyermeken. Ettől az időtől fogva a támadások ellenére is egyre többen oltatták magukat be és kiderült, hogy a beoltott egyének a legnagyobb himlőjárvány esetén is mentesek maradtak a súlyos és veszélyes bajtól. Most már a kulturállamokban mindenütt törvény gondoskodik a himlő ellen való kötelező védőoltásról és himlőjárványokról ezen államokban már szó sem lehet. Ami főleg a gyermekkorban előforduló ragadós fertőző betegségeket illeti, ezek ellen legtöbb siker reményével a betegnek lehető elkülönítésével védekezhetünk. A diftériás beteget, ha idején fogunk a kezeléséhez, szérumoltással majdnem minden esetben meg tudjuk menteni. A vörheny- nek megelőzése céljából most folynak a nagyon biztató kísérletek és vizsgálatok. A hirtelen halálesetek jelentékeny százalékát a véredényelmeszesedés okozza. Félelmetes baj, de korántsem annyira, mint amilyen rossz a hire. Rendszerint azt tartják, hogy az előrehaladottabb kor jellegzetes bántalma. Ez a nézet azonban némi kiigazításra szorul, mert az igazság az, hogy azok az elváltozások, melyek az elmeszesedéssel kapcsolatosan a verőerek belső falán végbemennek, már a kora fiatalságban is kezdődhetnek és évtizedek során át fennállhatnak anélkül, hogy az életet megrövidítenék. Ennek ellenében viszont azt is lehet tapasztalni, hogy igen előrehaladott korban az érelmeszesedésnek még nyoma sincs. Ezen utóbbi lehetőségnek igen érdekes példája az az eset, amelyről Mecsnilcov emlékezik meg egyik könyvében. Egy újságíró kíséretében meglátogatta a Páris környékén lakott Robineau asszonyt, aki akkor már elmúlt százhatéves. Azt Írja róla, hogy: «Ennek az 1800 junius 12-én született nőnek fizikai állapota nagyfokú megrokkantságról tesz tanúságot. Csak egy foga van már. Alig tesz néhány lépést, már szükségét érzi annak, hogy leüljön ... Ambard doktor meghallgatta szivhangjait és rendeseknek, noha kissé ékeiteknek találta őket. Pulzusa szabályos... tüdeje egészséges. Mindezek a tünetek jó egészségről tesznek tanúságot. Igen figyelemreméltó az érelmeszesedés hiánya ebben a nagyon előrehaladott korban, megcáfolva azt a még mindig elterjedt véleményt, hogy az érelmeszesedés rendes velejárója és jellemzője az agg- kornak.» Az érelmeszesedés veszélyessé csak akkor válhat, amikor az élettani, vagyis normális folyamat károssá lesz. Ezt pedig nem szokta csupán egyetlen tényező előidézni, hanem rendszerint a káros hatányoknak egész sora hozza létre. így legelső sorban a túlhajtott testi és szellemi munka, a kellő pihenés hiánya és a kicsapongó rendetlen életmód. Nagyon hasznos a mozgás, különösen pedig a szabad levegőn való séta, mert ez nagyon alkalmas
