Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Nyolcadik fejezet - dr. Madzsar József egyet. m. tanár: A táplálkozás
186' fehérjére van szükség, akkor azt másképpen, mint a húsból megszerezni nem lehet. Ha ellenben elfogadjuk a modern vizsgálók kutatásainak eredményeit, akkor a táplálkozást sokkal olcsóbbá tehetjük, mert a növényi tápanyagok olcsóbbak és ezekből is kikerül a szükséges fehérjemennyiség. Egy dán orvos, Hindhede, ezen a ponton ragadta meg a kérdést és vizsgálat alá vette, mi az a legcsekélyebb összeg, amelyből még egy felnőtt dolgozó ember naponta meg tud élni. A kísérleteket először önmagán és családján végezte, s arra a meglepő eredményre jutott, hogy már napi 12 aranyfillérért meg tudta szerezni a szükséges táplálékmennyiséget, ami főként szitálatlan búzalisztből állt. Természetesen ilyen egyhangú táplálék mellett hosszabb ideig nem lehet megélni és ezért változatos étlapot állított össze, amelynek segítségével naponta 32 fillérért élt, amint az tizhónapnyi konyhaszámla átlagából kiderült. Családjának többi tagjai nem éltek eny- nyire spártai módon úgy, hogy napi táplálékköltségük 49 fillérre emelkedett fel. Ilyen táplálék mellett Hindhede dr. nemcsak megtartotta testsúlyát, hanem erős testi munkát is végzett, nagy biciklitúrákat tett. Tanítványai közül akadtak olyanok, akik éveken át éltek napi 25—30 fillérből. Ez a kísérleti sorozat nagyon világosan bizonyítja azt, hogy sokkal többet költünk táplálékra, mint amennyit kellene, különösen városokban lett a táplálkozás luxussá, az emberek valóban „azért élnek, hogy egyenek“. A túlzott fehérjetápláléknak azonban káros következményei vannak A már említett Chittenden tanár, aki önmagán is kísérletezett, a következő eredményre jutott. „Egészség, erő, szellemi és testi frisseség változatlanul megmaradtak és mindinkább arra a meggyőződésre jutok, hogy úgy a szellemi, mint a testi állapotban több irányban jelentékeny javulás állott be. Több mentesség a fáradtságtól, nagyobb munkakedv, mentesség kisebb gyöngélkedésektől, ezek a szerző gondolkodásában mind asszociálva vannak a csökkent fehérjeforgalommal és az élettani gazdaságossággal. A szerző természetesen tudatában van annak, hogy nagy óvatosságra van szükség, amikor valaki saját érzéseiből akar következtetni testi és lelki állapotára, de a szerző nagyon gondosan ügyelt a kísérlet tartama alatt minden egyes jelre és tünetre és teljesen meg van győződve arról, hogy sok haszna van annak, ha az ember olyan táplálkozáshoz szokik, amilyen a szervezet élettani szükségleteivel jobban megegyezik. Ha egy 57 kilós ember egyensúlyban tarthatja magát teljes egészségében, erejében és frisseségében (nem is beszélve ezeknek esetleges javulásáról) napi 40 gramm fehérjével és annyi nitrogénmentes tápanyaggal, hogy összesen 2000 Kalóriát tegyen ki, miért terhelje meg szervezetét naponta háromszorannvi fehérjével, fölösleges zsirral, szénhidráttal és 3000 Kalóriával.“ Tultáplálás. A túlzott táplálkozás legfeltűnőbb következménye az elhízás. Az ember emésztőkészüléke ugyanis úgy van megalkotva, hogy a gyomorba került egész táplálékmennyiséget feldolgozza és a bél falán keresztül felszívja a vérkeringésbe, akár van szüksége a szervezetnek az egész mennyiségre, akár nincsen. A szervezet ugyanis a még meg nem emésztett táplálékból nem tudja megállapítani, mire van szüksége és igy a fölösleges táplálékmennyiség nem távozik változatlanul a szervezetből, hanem a vérkeringés utján az egész mennyiség eljut a szervezet egyes részeihez és csak az elhasználás után a bomlástermékek távozhatnak a szervezetből. Amikor tehát a szervezet fölösleges táplálékmennyiséget kap, akkor azt kénytelen valahol elraktározni, mert a szervezet életműködésének folytatásához erre szükség nincs és igy nem is tudja elhasználni és a szervezetből kiüriteni. A felraktározás zsir formájában történik és pedig a szervezet nemcsak a zsírt rak
