Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Nyolcadik fejezet - dr. Madzsar József egyet. m. tanár: A táplálkozás
182 nálható anyagmennyiséget. Természetesen a szervezetnek nem minden része használható ilyen szükségtáplálékul, például a csontok az éhezés alatt súlyúkból egyáltalában nem veszitenek. Elsősorban elfogy a zsir, azután az izmok súlya csökken, de az életre legfontosabb szervek egészen az éhhalál bekövetkeztéig sem veszitenek súlyúkból, például a szív vagy az agyvelő. A szervezet súlyának kétötödét, sőt ha a szervezetben sok zsir van felhalmozva, még a súly nagyobb részét is elveszitheti, mielőtt a koplalás katasz- trófálissá válik. Sovány egyéneknél viszont kevesebb a felhasználható tartaléktáplálék a szervezetben. Kísérletek bizonyítják, hogy közepes tápláltságu emberek 30—40 napig is kibírják táplálékfelvétel nélkül, ha elegendő vizet kapnak. A vizet a test sokkal rövidebb ideig nélkülözheti. Hogy az éhezés meddig tarthat, az attól is függ, vájjon mennyi munkát végez közben a szervezet. Minden munka anyagfogyasztással jár, legtovább marad tehát életben a szervezet, éhezés esetén, ha teljes nyugalomban van és a melegveszteségtől lehetőleg meg van védve. így a Gork-i polgármester hires esetében, aki a fogságban éhség- sztrájkot kezdett, a halál csak a hatvanötödik napon következett be. Mindebből elsősorban az a tanulság következik, hogy a táplálék hiánya nem okoz olyan könnyen bajt, mint ahogy azt elképzelik azok, akik ha nem kapnak idejére tízórait, már gyengeségről, szédülésről panaszkodnak s azt hiszik, hogy a szervezetnek hiányzik máris a fűtőanyaga. Pedig az egész csak a szokáson múlik; nemcsak a táplálék túlzott mennyiségéhez, hanem mint tudjuk, mérgekhez is hozzászokhat a szervezet, és ha a mérgeket, morfiumot, vagy nikotint a szervezettől hirtelen elvonjuk, szintén kellemetlen tünetek állnak be. A szervezet néhány napi koplalást meg sem érez, amit legjobban bizonyít a koplalókurák és a koplalókurákra berendezett szanatóriumok szaporodása, amelyben különböző anyagcserebetegségeket úgy igyekeznek gyógyítani, hogy az anyagcsere szerveit hosszabb-rövidebb ideig tartó koplalással teljes nyugalomba helyezik és ily módon adják meg a gyógyulás föltételeit. A táplálék mennyisége. Az embernek könnyen módjában van a szükséges táplálékmennyiséget megállapítani, mert egyszerűen meg kell figyelnie, mennyi az a minimális táplálék, amely mellett testsúlya nem emelkedik és nem csökken. Általában az a szabály az irányadó, hogy ahány centiméterrel magasabb valaki egy méternél, annyi kilogramm a testének normális súlya. Ez persze csak átlagot ad, alacsony embereknél az igy nyert szám kisebb, magas embereknél pedig nagyobb a valóban normális testsúlynál. Az egészség fenntartása szempontjából nagyon fontos kérdés, ki mennyit eszik, mert a fölösleges táplálékmennyiség egyáltalában nem közömbös, hanem mindenképen káros, amint arról később szó lesz és ezért igye* kezni kell mindenkinek megtalálni azt az egyéni táplálékmennyiséget, amelyre az ő szervezetének szüksége van. A dolog nem is olyan nehéz, mint ahogy látszik, elég, hogy ha egy ezer grammig működő levélmérleget állítunk a tányér mellé és rátesszük a tányért üresen, majd az étellel együtt és feljegyezzük a mennyiségét. Ha már most a testsúlyt mérlegen állandóan ellenőrizzük, egy-két hét alatt könnyen megállapíthatjuk azt a mennyiséget, amely mellett a test például súlyában növekedik. Ekkor elkezdjük a táplálék mennyiségét csökkenteni, mire elérkezünk ahhoz a határhoz, amikor a súly többé nem változik. Ha a táplálék mennyiségének csökkentését még tovább folytatjuk, akkor a test súlyából veszíteni kezd. (Ez a módja a legegyszerűbb és legkevésbé ártalmas fogyasztó kúrának!) így találjuk meg az okvetlenül szükséges táplálékmennyiséget. A méregetés nem olyan nehézkes, mint a leírásból látszik, néhány nap alatt a gyakorlat, a szemmérték
