Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Nyolcadik fejezet - dr. Madzsar József egyet. m. tanár: A táplálkozás
NYOLCADIK FEJEZET, A táplálkozás. „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk“, ebben a rövid gyakorlati szabályban benne van minden, amit a táplálkozásról tudnunk kell. Ha valaki táplálkozás közben valóban arra forditja figyelmét, hogy csak azért egyen, mert ez az életbenmaradáshoz szükséges és ne egyen kevesebbet, de különösen ne egyen többet, mint amennyit az élet és az erő fentartásához ennie kell, akkor a táplálkozás higiénéjének a kérdése máris meg van oldva. Táplálkozni egyrészt azért kell, hogy a táplálékkal pótoljuk azt az anyagveszteséget, amelyet a test életműködése közben állandóan szenved és másrészt azért, hogy energiaforrásunk legyen, amelyből a test a munkához szükséges erőt mentheti. Az élet folyamata alatt a testben elhasznált anyagok a testből különböző utakon eltávoznak. Ez a folytonos anyagveszteség a test anyagát rövid idő alatt jelentékenyen lefogyasztaná, ha a test az elhasznált anyagot táplálékfelvétellel nem pótolná. Az elhasznált anyagok pótlására a szervezetnek szüksége van 1. oxigénre, amit a lélegzéssel a levegőből vesz fel, 2. vizre, amelyet részben a táplálékkal, részben az italokkal veszünk magunkhoz, 3. különböző szervetlen anyagokra a test felépítéséhez, igy például mészsókra a csontokhoz, vasra a vér festőanyagához stb., 4. fehérjenemü anyagokra, amiknek a példája a tojásfehérje, 5. szénhidrátokra, amilyen a cukor és a keményitő és végül 6. zsírokra és pedig növényi, vagy állati származású zsírra. A test normális súlyát nagyban és egészben az anyagveszteség és a táplálkozás révén egyensúlyban tartja. Az a pontosság, amellyel a legtöbb ember átlagos testsúlyát hosszú évek folyamata alatt megőrzi, nagyon meglepő, ha tudjuk, milyen nagy mennyiségű a mindennapi anyagforgalom. A kiválasztott és felvett tápanyagok mennyisége nagyjából egyenlő. Ezen az alapon elindulva, meg lehet próbálni meghatározni a táplálékszükséglet mennyiségét, mert módunkban áll megmérni azt az anyagveszteséget, amelyet a test szenved, ha a táplálékfelvételt megszüntetjük. Ez az anyagveszteség lesz mértéke a minimálisan szükséges táplálékmennyiségnek. Koplalás. A táplálékfelvétel megszűnése, tehát teljes koplalás esetén ugyanis az élet nem szűnik meg olyan gyorsan, mint ha a szervezet nem kap levegőt, mert a szervezet felhasználja a testben lerakodott energiaforrásul felhasz
