Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
58 között a szárazföldi lakosok élnek. A füstölés nemcsak egyike a legidősebb, de egyszersmind egyike a legjobb találmányoknak is és többet használ a nép táplálásának, mint minden más konzerváló módszer együttvéve. Azonban az ifjú gyermek gyakran rosszul tűri a füstölt marhahúst és nyelvet, mit a zavarokról ismerni meg, melyek 24—48 órával követik ezeknek élvezetét. Hogy még későbbi hátrányokkal is járna, az nem bizonyos. Legtöbb gyermek hamarább bírja meg a füstölt disznóhúst, különösen a sonkát, ha nincs megfőzve. Azonban csak olyant szabad nekik adni, mely teljesen át meg át van füstölve, a milyeneknek a westphali, trienti és római sonkát ismerjük ; ha azonban a füstölés nem tökéletes, vagy a húst csak az u. n. gyorsfüstölésnek tették ki, akkor azt meg kell főzni. A különböző fajú sült és főtt húsok között is van különbség. A fővárosiakra nézve tudvalevőleg legfontosabb hús a marhahús, de ezek disznóhúst, különösen ifjú állatokét és ürűhúst is jól megbírnak. Sok gyermek szereti a sült borjúhúst, de ha ez nagyon ifjú állatból való, akkor néha hasmenést okoz különösen, ha egy napon kétszer s mindenkor sokat esznek belőle. Ha a gyermekek felnőnek s naponként már kétszer- haromszor húst kapnak, akkor néha nem jól tűrik, ha ez mindig csak fris hús ; ellenben jól megemésztik, ha egyik étkezés alkalmával fris hús helyett füstöltet adunk nekik. Ha a túlságos hústaplálás rosszúl tűretik, akkor ez rendszerint hasmenés alakjaban mutatkozik. Erre való hajlandóság alkalmával azt mondják, hogy a gyermek ürühúst bír meg legjobban. A szárnyasokról az a hit, hogy könnyű és ifjú gyermekek számára különösen alkalmas ételek, nevezetesen fiatal tyúkok mellének húsa. Általában a fehér húsról az a vélemény, hogy könnyebb, mint a vörös, habar a fehér csirkemell és vörös galambmell emészthetősége között való külömbségről alig mondhatunk egyebet, mint hogy a nép hiedelme szerint a fehér hús könnyebb,