Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

V. Vegyes ételekkel való táplálás

59

s meglehet, hogy ennek van oka, a mi tálán a fehér hús gyengédebb külsejében rejlik. A fehér és a vörös hús között tényleg van kiilömbség. Az utóbbiban egy vastartalmú, a vérfestennyel azonos, vagy hozzá nagyon hasonló anyag van, melytől épen a színe származik. Elméletileg ezt nem lehet hátránynak mondani, inkább előnynek, mert talán jó szolgálatot tesz a vérképzésnek.

Vadhúsról általában azt mondják, hogy könnyű, különösen ifjú őzek hátizmairól; azonban a gyermekek jobbadán nem szeretik. Mi ugyan a vadhúst többé nem esz- szük félig rothadt állapotban (haut goűt), mint őseink, de az mégis a bomlásnak előrehaladottabb állapotában van, mint a házi állatok húsa. Ez iránt a gyermekek többnyire érzékenyebbek, mint a felnőttek s azért jobb szeretik az u. n. «szelíd húst.»

Oppolzer, híres orvos, tífuszból kigyógyuló betegeknek ifjú szalonkák mellének húsát adta enni, a miről azt hitte, hogy legkevésbé izgatja a belet.

Mikor kezdjük meg a hússal való etetést ? Mint már említettük kisérletképen a nyolcadik hónapban, mi közben az eddigi tejtáplálék megmarad. Az ember a húst jól átfőzi, de nem kifőzi, vagy jól átsüti, leválasztja róla a sült réteget s az ily módon megmaradt magvaból mogyorónyi darabot legfinomabban szétapróz, egy kis húslevesben szétdörzsöl s megkisérli azt a gyermeknek adni. Ha ennek következtében bármiféle zavar áll be, akkor a kísérletet egyelőre ne ismételjük, hanem legkorábban 14 nap múltán, még jobb 4 hét múlva, de csak akkor, ha a gyermek minden működése tökéletesen rendben van. Ha minden jól megy, akkor szerecsendió nagyságú darabokig emelkedünk a nélkül, hogy az étkezések számát szaporítanék. Későbbi korban, a mikor 2, esetleg mar 3 húsétkezés van naponként, ügyelni kell arra, hogy azok távol legyenek egymástól. A gyermekek tapasztalat szerint nem jól bírjak meg a gyorsan egymás után következő húsos étkezeseket, a mi érthető, mert ismét emészteni való hús jut a gyo-