Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

V. Vegyes ételekkel való táplálás

57

Ha ez egyszer nem is lesz tőle rosszul, de ezzel lejtőre jutott. Étvágyunk ellenére ne együnk, legkevésbé húst; ez oly tapasztalat, melyet minden egészséges ember megtehet önmagán. Nem csak ez egy esetben okoz kellemetlenséget, hanem ha ismétlődik, könnyen elveheti húsra való étvágyunkat hosszabb időre is.

Ha rossz húsevők vannak gyermekeink között, akkor ne adjunk asztalukra ínyét csiklandozó tésztás ételeket.

Míg északi Németországban éltem, polgári családok ebédje leves, hús és főzelék volt. Ha főtt hús volt, akkor húslevest kaptunk, különben az más milyen is lehetett, mely után sült hús következett. Főzelék helyett rizs vagy más hasonló étel is volt néha; azonban tésztás külön, harmadik étel gyanánt, közönségesen nem volt. Sok családban, melyeknek életmódját ösmertem, soh’ sem hallottam panaszt rossz húsevőkről.

Nagyobb gyermekeknek, kik már maguk szoktak az asztalnál enni rendes étkezések alkalmával, ha különben egészségesek, annyi húst lehet adni, a mennyit kérnek. A húsban nincs semmi, a mi a gyermek ínyét csiklandozza ; ha tehát eleget evett, nem kér belőle többet. Rendkívül ritka az olyan gyermek, a ki túlságosan sokat eszik főtt vagy sült, nem túlságosan fűszeres, vagy mártásokkal pikánssá tett húsból. Nagyobb gyermekek számara nem lehet mondani, hogy volna valamely módja az elkészítésnek, melyet különösen egészségesnek vagy egészségtelennek mondhatnánk, föltéve, hogy fűszerek nélkül vannak elkészítve. Az utóbbiak általában a gyermekek artalmara vannak, még akkor is, ha már oly nagyok, hogy étrendjük a fölnőttekétől semmiben sem külömbözik. Ezeket nem volna szabad a családi konyhában tartani, különösen babért és a borsot.

Jogosulatlan előité.et uralkodik a füstölt hús ellen. Mindnyaian olvastuk és hallottuk ifjú korunkban, hogy a tengerészek skorbutban (sülyben) szenvednek a pácolt és füstölt hústól s ezt alkalmazzuk a viszonyokra, melyek