Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
56 delt, melyet átalaban nehezen emészthetőnek tartunk. Mivel tehát az elmélet abban a kérdésben, hogy mennyi húst együnk s mennyit adjunk gyermekeinknek, cserben hagy, hát forduljunk a tapasztalathoz. Szegény népek gyermekein gyakran vannak meg nyomai annak, hogy kevés húst esznek, nem csak a városiakon, hanem a vidékieken is. Ezelőtt legalább így volt Felső-Ausztria és Salzburg nem épen koldús hegyi vidékein. A mészáros és családja testileg mindannyiuk közül kivált. Mondhatjuk, hogy ennek oka az volt, hogy e családok jobb módúak voltak s ezért gyermekeiket általában jobban táplálták és hogy általában erős fiúk lesznek mészárosokká, tehát apjuk is átlag erős volt. Azonban a pékek, molnárok és kovácsok is hasonló jó módban vannak, s kovácsokká is csak erős emberek lesznek és mégis a pékek, molnárok és kovácsok családjai nem oly kiválók mint a mészárosoké. Másrészt úgy látszik, hogy a jómódú családok nem ritkán túlhajtják a hússal való etetést. Ezt a sokszor hallott panaszokból következtetem, hogy a gyermek nem akar húst enni, hogy rossz húsevő, hogy lehetetlen őt jó húsevővé nevelni stb. Ezt, többnyire helytelen időben alkalmazott kényszer okozza, mely esetleg úgy történik, hogy a gyermeknek nem való nagy adag húst tesznek eléje, mondva : «Ezt edd meg, a tányérnak üresnek kell lenni». Vagy ez gyakrabban indirekt úton történik. Általában a gyermekek nagyon szeretik az édeset és sok jómódú családban naponként édes vagy savanykás-édes nagyon jóízű tésztásokat talalnak föl harmadik ételül. A gyermekek erre spekulálnak, kevés húst esznek, hogy gyomrukban helyet adjanak a jövendő jónak. Akkor azt szokták mondani: «Ha megeszed a húst, akkor tésztát is kapsz, de ha a húst hagyod, akkor semmi többet nem kapsz.» A gyermeknek tálán már tényleg elég a hús, nem kell neki több, de az édes tésztát nem akarja elszalasztani. Tehát étvágya ellenére eszik húst s még ez után tésztát, a mennyit abból csak kaphat.
