Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
IV. Mesterséges táplálás a csecsemőkorban
49 a későbbi fejlődésre nézve mondanak. Rossz hatasú lehet, ha rosszul csinálják, de elég mesterségesen fölnevelt ember van, a ki az anyatejen ápolttal megbirkózik. Általában a szülők ne fessék ki a jövőt oly sötéten, mint azt többnyire teszik. Ha beteg a gyermek, első sorban arról gondoskodjunk, hogy a betegséget kiállja, még ha ez után csonttá és bőrré is lesoványodott, a gyógyulás után mind ezt karpótolhatja s erőssé fejlődhetik. Még a hírhedt skrofulak sem föltétlenül baljóslatúak. Sokszor látunk erős, viruló emberek nyakán hegeket, melyek kétségtelenül skrofulából származnak, kik hosszú életűek és keveset betegeskednek. Ezeket szükségesnek tartottam a szülők vigasztalására elmondani, kik nem nevelhették föl gyermeküket anyatejen. Sokszor az apa, ki első gyermekét még kénytelen volt mesterségesen tápláltatni, folyton aggódik ennek sorsán. De csak a szűk viszonyok az egyedüli ok a mesterséges táplálásra. Igyekezzék minden anya, mielőtt ezt teszi, legalább addig és annyit szoptatni, a mennyit bír. A mint mar említettem, anyatej mellett minden héttel emelkedik az életben maradásnak valószínűsége, s ha az anyatej nem elegendő, akkor még mindig jobb tehéntej keverékét adni melléktaplalékul, mint teljesen fölhagyni a szoptatással. A bölcsőházaknak ez a tapasztalata, melyekben a gyermekeket bizonyos órákban megszoptatták, ha ez nem is volt egészen elegendő; ellenben rossz eredményeik voltak a bölcsőházaknak, melyekben a gyermekeket kizárólag mesterségesen táplálták. Brücke: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészséget0 4
