Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
Részletes fürdőtan - I. Hidegvizgyógymód és hidegvizgyógyintézetek - D. A hidegviznek belső használata - Hidegvizgyógyintézetek
38 csak tunyábbá tenné. Rendes életműködésnél végre mind a hideg, mind a meleg viz üditőleg hat. A hévvizekben egyáltalán mindazon vegyülékek, melyek csak ásványforrásokban előjönnek, fellelhetők, ennélfogva az osztályozásnál az ásványvizcsoportban a hideg források mellett hévforrások is fognak előfordulni. És a mint van akárhány hegyi forrás, mely majdnem minden vegyi alkatrésztől ment s csakis üde hidegsége által válik kellemessé, úgy találunk a természetben több oly hévvizet is, melyben a szilárd részek csaknem egészen hiányoznak. Ezek tisztaságukra nézve megközelítik a .lepárolt vizet s vegyileg közömbös hévvizeknek neveztetnek. Egyszerűen közömbös — indiferens — hévvizeknek is szokták elnevezni, — nézetem szerint helytelenül; mert a langyos vizet is közömbösnek nevezvén el, fogalomzavar támad, ha egyszer vegytani, máskor hőtani értelemben használjuk a „közömbös“ kifejezést, a nélkül, hogy a különbséget mindig jeleznők. Czélszerűbb lesz tehát az ilynemű forrásokat „Tiszta hévvizek“-nek nevezni: Akratotkermae. A tiszta hévviz rendesen íz- és szagtalan, kristály tiszta, tapintásra lágy, vegyi összetételében megközelíti az esővizet, a szilárd részek nem haladják meg 1000 grammban az egy grammot. A legtöbb tiszta hévvizben hiányzanak a mészsók és csakis szénsavas nátron található bennök. Ez utolsó só jelenlétének tulajdonítják nehányan a víznek feltűnő lágyságát, ámbár a sziksó néha oly eltűnő csekély mennyiségű, hogy aligha magyarázza meg e lágyságot. A legtöbb Akratotkerma hegyi tájakon eruptiv kőzetben jön elő. A hévvizeknek fönnebb jelzett élet- és gyógytani hatását legtisztábban a tiszta hévvizeknél fogjuk észlelni, de ezeknél gyógytani szempontból tekintetbe jön a fürdőtelep fekvése is, mely többnyire erdő koszorúzta hegyi völgyekben vagy magas fennsíkokon terülvén el, mint climaticus gyógyhely is figyelmet érdemel. Fősúlyt mindenütt a fürdésre kell fektetni, de azért a mé- leg viz ivásra is használtatik, a mi mint azt már az általános részben kifejtettük — kétségtelenül nincs hatás nélkül. Élettanilag a tiszta hévviz mindenekelőtt a bőrre tisztitó hatással van, a verítéket, port, lehámlott felbőrsejteket eltávolítja, miáltal a bőr működését élénkíti, azonkívül fokozza a bőr vérkeringését, elősegíti a felszívódást és végre az idegekre mint inger hat. Ezen hatások következménye a vérképzés javulása, úgyszintén a beidegzés erősbödése. A tiszta hévvizek gyógyerejét már évszázados gyakorlat bizonyítja. Ha már most nem is vagyunk képesek minden esetben élettani ismereteink alapján a sikert megmagyarázni, azért még nem szükséges, hogy kalandos hypothesisekkez folyamodjunk és a
