Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
Részletes fürdőtan - I. Hidegvizgyógymód és hidegvizgyógyintézetek - A. Általános fürdők
18 gásokat végezni s fejét néhányszor a viz alá meríteni, azután pedig megint langyos fürdőbe megy. Kijövet innen jól ledörzsöl- tetvén, erélyes izommunkára kényszeritendő. A teli fürdők hatása az anyagcsere nagymérvű gyorsulásában és a szerves működések fokozottabb élénkülésében mutatkozik. Az első pillanatban, a mint a beteg a hideg teli fürdőbe belé]), midőn nála a hő úgy is fel van halmozva, a bőrben a vérkeringés élénkebb, a hidegnek hatása igen nagy már az ellentétnél fogva is, a hővesztesség fokozottabb. A betegnek még mozgása is akadályozva van a viz nyomása által. Azonban ezen első benyomás, a bőr halványsága, a véredények összehúzódása, az izmok merevsége nemsokára megszűnik s beáll a visszahatás a beteg kellemesen érzi magát, könnyebben mozog, lélegzik sat. Ez az utóhatás még órák múlva is, ha már régen elhagytuk a fürdőt, folyton tart. Ha azonban a visszahatás pillanatát elmulasztjuk, s tovább maradunk a teli fürdőben, jön a második hideg rázás, a bőr veres színe szederjes lesz, az arcz halovány, az ajkak kékek, a bőr véredényei görcsösen összehúzódnak. könnyen aléltság is mutatkozik. Ilyen esetben csak nagyon nehezen múlik az edények összehuzódottsága s gyakran komolyabb belszervi bántalmak, u. m. tüdő-, veselob vagy más gyuladások lehetnek az oktalan fürdőzésnek következményei. A hideg teli fürdőket jó eredménynyel alkalmazzuk renyhe táplálkozási zavaroknál, úgyszintén vérsenyves állapotoknál, a hol az anyagcserét nagyobb mértékben élénkíteni, vagy a hol a visszafejlődő átalakulást elősegíteni akarjuk. Ellenben tiltja a teli fürdők alkalmazását mindolyan eset, a melynek főjellege a sorvasztó gyengeség. II. A fél fürdő. Közönséges nem magas kádba csaknem langyos vizet (rendesen 14—25° C. között) 15—20 centimeter magasságra öntünk. Ebbe lép be a beteg, miután előzetesen fejét, arczát. mellét, karjait hideg vizzel megdörzsölte és ily módon a vértorlódások ellen a belszerveket biztosította. A mint a beteg a kádba beült, a hol is a viz épen hogy alsó végtagjait s testét legfeljebb köldökig borítja, a fürdőszolga mögéje áll, s folytonosan öntögeti kupával a hátát, nyakát, mellét, fejét. Már e közben másik kezével az illető hátát és vállát dörzsöli. Mig a szolga ezt teszi, addig a beteg tartozik maga is testének melső részeit dörzsölni, vagy pedig ha maga ezt nem képes tenni, egy másik szolga bízandó meg e feladattal. Egy két perez múlva a beteg fekvöhelyzetet foglal el. és ekkor a melső részeket öntözgeti a szolga, majd egész testét a viz alatt becsületesen ledörzsöli és egyúttal maszírozza. Ezután újra felül a beteg s az előbbeni működés a váll és hát leöntése és dörzsölése újra kezdetét veszi. Ez igy 2—3 szór ismételtetik. Az egész fürdő tartama 3—15 perez. Ezután a beteget kilépve a kádból, hátulról, még hideg vizzel leöntik, vagy a zuhany alá állítják, s végre goromba lepedővel szárazra jól letörlik. Természetesen ezután izommozgáso-
