Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)

Részletes fürdőtan - XI. Éghajlati gyógykezelés - A. Levegő

kis magassági létráján (0—2000 méterig) mozgunk, illetve változtathatjuk betegeinkkel a kiimát, már pedig ez oly terjedelem, melyhez a szervezet rövid idő alatt hozzászokik. Mindenütt tehát, a voltaképeni gyógyító szer a tiszta, por és miasma mentes levegő. Ezt nagyon sok helyt feltalálhatjuk, azért klimaticus gyógykezelést igen sok helyt alkalmazhatunk, és igen sok esetben czélt is fogunk érni. van azonban még több oly tényező, mely a tiszta levegő hatását fokozhatja ; a hegyeken a tüdő gynmastikája s ezen segéd tényezők miatt részletezni kell a kiimákat, illetve a klimatikus gyógyhelyeket. Itt azonban, leginkább hazánkban, nagyon sok hiányra bukkanunk, ügy vagyunk itt is, mint ásványvizeinkkel. Klimatikus gyógyításoknál a kiima ismerete volna a legfőbb, úgy mint ásványvizeknél, ezeknek analysise. Egyikre sem adunk sokat. Melyik klimatikus gyógyhelyünknek — tisztelet a kivételeknek — ismerjük tökéletesen hosszabb idő tartamra terjedő met.eorologiai viszonyait ? Annyit tudunk, hogy ez vagy azon kies völgyben pompás a levegő. De hogy milyen az a levegő, milyen annak hőmérséklete. nedvessége, a szél erőssége és iránya, milyen ott a csapadék mennyisége, az insolatio foka sat. sat ? mind azt majd csak a jövőben fogjuk tanulmányozni

Habár az idült betegségek mindegyikét többé kevésbbé kezelhetjük levegő változtatással, mégis nehány betegség az, melyeknél tapasztaltuk, hogy az azokban szenvedők jó része a légváltoztatás következtében javul vagy mégis gyógyul.

Mindenek előtt a különböző tüdőbetegségek tárgyai a ki ima- totherapiának. Hörghurut, emphysema, asthma, bronchiektasia és gümökór a leggyakoribb bajok, a melyekben szenvedőkkel klimatikus gyógyhelyeken találkozunk. Azon kívül búskomorság, kedély lehangoltság, idegbántalmak, általános gyöngeség, szellemi vagy testi túlerőltetésből származott kimerültség, vérszegénység, úgy szintén csúz, görvélykór. női bajok, alhasi pangások sat sat. lehetnek a klimatotherapiának gyakran hálás tárgyai.

Az égaljakat különfélekép osztályozták, bár éppen a klimatikus gyógyhelyeknek osztályozása a legnehezebb, mert egyes tényezőket véve alapúi a csoportosítás gyakran össze nem illőt hoz egy osztályba. A francziak pl. leginkább a hőmérséklet szerint osztják be a kiimákat. E szerint, ha a közép évi hőmérsékletet vesszük alapul, öt osztályt különböztethetünk meg ; u. in. :

1. forró égöv az egyenlítőtől 25° C. fokig.

2. meleg égöv 25° C.° — 15° C. fokig.

3. mérsékelt égöv 15° C. — 5° 0. fokig.

4. hideg égöv 5° C. — minus 5° C fokig.

5. sarki égöv —5° C. — minus 15° L. fokig.

Mások ismét a viszonylagos nedvesség szerint különböztetheők meg ; 1-ször száraz hűvös. 2-szor nedves hűvös, 3-szor száraz meleg és 4-szer nedves meleg éghajlatot lehet raegkülömböztetni.

280