Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - II. Fejezet. Az egészséges gyermek táplálása
86 Az egészséges gyermekek táplálása. Ad 1. a) Ha a két tejféleség vegyi összetételét megfigyeljük, feltűnik a tehéntej fehérje- és sógazdagsága a női tejjel szemben. Vegyi különbség mutatkozik még több más tekintetben is és iparkodtak lehetőleg oly mesterséges tápszert előállítani, mely vegyileg megközelítse az anyatejet. A táplálási eredmények azonban nem igazolták be a hozzájuk fűzött reményeket. Hosszú ideig a Biedert nézete uralkodott, mely szerint a rossz eredményeket megmagyarázná a női- és tehéntej caseinje közt fennálló azon különbség, hogy míg az anyatej-casein finom pelyhekben alvad meg, addig a tehéntej-casein durva gomolyokban és ezért sokkal nehezebben emésztődik meg. In vitro ezen különbség tagadhatatlanul fennforog, azonban több, mint kérdéses, hogy a csecsemő gyomrában is ugyanígy történik-e ez, másfelől meg nincs is bebizonyítva, hogy az ilyen durva tejrögök akadályt gördítenének-e a fehérjeemésztés elé, vagyis, hogy a csecsemőre bárminő ártalmat is jelentenének. A tehéntej-caseinjének resorptiója nagyon jó, kb. ép olyan jó, mint az anyatejben tartalmazott caseiné. A fehér túrórögöknek kinéző képletek a mesterségesen táplált csecsemők székletétében nem bizonyultak caseinből állóknak. Legjobban ellene szólnak pedig a casein ártalmas- ságának a klinikai észlelések, melyek mutatják, hogy a tehéntej- caseint nagyon jól használja ki nemcsak az egészséges, hanem a súlyosan beteg csecsemő is. Biedert nézetét támogatni látszottak az újabb biológiai kutatások eredményei is, melyek teljesen a fehérjére, mint ártalmas alkatrészre terelték a figyelmet. Hamburger sz. a bélepithel feladata a bevitt fajidegen fehérjét fajazonossá átalakítani, mert különben a fajidegen fehérje a vér- és nyirokpályába jutva, mérgező hatást fejt ki. Idősebb egyén bélhámsejtjei elég erősek ezen feladat teljesítésére, az újszülöttéi és fiatal csecsemőéi azonban nem. Az anyatej e tekintetben semmi munkát sem ró reájuk. A mesterséges táplálásnál azonban a fajidegen fehérje a bélepithelt nagyon izgatja, miért is ez fokozott mértékben választ el bélnedvet. így e hámsejtek sokkal nagyobb mértékben vétetnek igénybe, mint rendes viszonyok közt. Nem akarjuk az ellentmondó tényeket felsorolni, csak hangsúlyozzuk, hogy mind a klinikai tapasztalatok, mind a kísérleti vizsgálatok eredményei ellene szólnak, hogy a kétféle fehérje különbségeiben keressük a mesterséges táplálás rosszabb eredményeinek okát. b) Czerny és Keller ezen ártalmas alkatrész gyanánt a zsírt tekintik. E mellett szól, hogy a hosszabb ideig a kelleténél nagyobb mennyiségű és csak kevéssé hígított tehéntejjel táplált csecsemőknél észlelhető szürkés, száraz székletétek vegyi vizsgálatnál nagy szappantartalmúaknak bizonyulnak, továbbá az is, hogyha ezen csecsemőknél a zsír mennyiségét növeljük, a csecsemők állapota jelentékenyen súlyosbodik, míg a zsirmennyiség korlátozása mellett az javul. Ha a klinikai tapasztalatok eléggé indokolttá teszik is a zsírral szemben tanúsítandó óvatosságot, s ha különben is a két zsírféleség közt lényeges a vegyi különbség, amennyiben a tehéntej
