Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)

Függelék

78

BÓKAY JÁNOS

zott hangból a teljes aphoniáig, a dysphonia minden nuanceát észlelhetjük betegeinknél; tartama hasonlókép igen különbözik, az észlelők legtöbbje (Ganghofner, Widerhofer, Jacques stb.) a maximumot 1—2 hóra teszik, 1 bár egyesek, mint Baer hosszabb fennállási! dysphoniát is észleltek. Állandó rekedtség intubatio után eddig egy esetben sem constatáltatott s ezt már az első amerikai észlelők, így Lowett és Monroe is hangsúlyozták s így az intubatio utáni dysphonia prognosisa absolut jónak mondható. Romsburg er az intubatio után a rekedtség eltűntével több esetben végzett gégetükri vizsgálatot s laryngoscop segélyével is constatálta a gége- s hangképzőképletek teljesen normális állapotát ezen időszakban. Minden esetre kívánatos, hogy a jövőben laryngoscopicus vizsgálatok a rekedtség fennállása alatt is minél sűrűbben végeztessenek — ez fájdalom eddig nem igen történt —, hogy a rekedtség aetiologicus minősége esetenként tisztáztassék.

Mellesleg jegyzem meg, hogy Carstens azon nézetét, hogy : „wenn am 7. Tage etwa nach der Extubation noch Heiserkeit besteht, so kann man mit grosser Wahrscheinlichkeit das Vorhandensein oder die Entstehung einer Lähmung (parat. postdiphth.) diagnosticiren, resp. Vorhersagen“, tapasztalataim alapján egyáltalában nem oszthatom s diagnosticus támpontnak a rekedtség természetének megállapításánál ezen körülményt elfogadhatónak, így oda állítva, nem tarthatom.

1 Mint történeti adatot idejegyzem, hogy O'Dwyer-nek intubatió- val gyógyult első esetében (1884. máj. 21.), hol a tubus fekvési tartama 139 órát tett ki, a rekedtség hetekig fennállott.