Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)

Az intubatiót követő heges gégeszűkületekről és heges gége-elzáródásokról

AZ INTUBATIOS TRAUMÁRÓL

79

IV.

Az intubatiót követő heges gégeszűkületekről és heges gége-elzáródásokról.

„For complete destruction of the cricoid cartilage, tracheotomy is the only remedy, and under these circumstances there is no hope of ever getting rid of the canula“.

{O’Dwyer. 1897.)

Intubatiót követŐleg heges gégeszűkületeket s heges gégeelzáródásokat csak ritkán látunk s ezen következményes körfolyamatok eléggé gyér fellépése adja első sorban magyarázatát annak, hogy ezen tárgygyal behatóbban irodalmilag csak alig egynehányan foglalkoztak (így: O’Dwyer, Galatti, Boulay, Variot és Glover, Bayeux, Baudrand, Heyman és Trumpp), pedig a tárgy nagy gyakorlati fontossága igenis megkívánja, hogy annak különösen prophylacticus és therapeuticus része minél szélesebb körben irodalmi discussio tárgyává tétessék. Önálló értekezés ezen tárgyról eddig egyedül Galatti „ Über Narbenstricturen nach Intubation“ czímű czikke a „ Jahrbuch für Kinderheilkunde“ 1896. évfolyamában.

Widerhofer tanár a „Gesellschaft für Kinderheilkunde1"1 1894. évi bécsi gyűlésén1 felemlíti, bogy 694 intubáit esete között necroscopiánál hét esetben talált gyűrűs szórt a gégében s ugyanezen gyűlésen Fronz dr., akkori tanársegéde ugyancsak a bécsi „szt. Anna“ - gyermekkórházból négy esetről referált, melyekben intubatio után állandó stenosis fejlődött ki, egyik esetben oly súlyos alakban, hogy a szűkült részen a legvékonyabb kutató sem volt keresztülvihető. Ranke tanár (München) nagy számot kitevő intubatiós anyagában 7 ily esetet látott,2 többé-kevésbbé erős stricturával; a heges szór valamennyinél másodlagos légcsőmetszés után fejlődött ; a hét gyermek közül hat a kórházi tartózkodás tartama alatt balt meg, intercurrens bántalomban ; egy életben maradt, de canu1 Verhandl. d. Gesellschaft f. Kinderheilk.

2 Levélbeli közlése Ranke tanárnak, melyért neki e helyen is őszinte köszönetét mondok.