Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
Az extubatiós traumáról
AZ INTUBATIÓS TRAUMÁRÓL 73 A Bayeux-íé\e eljárásnál különösebb prophylaxisrói alig lebet szó, — a fonalas extubatiónál azon esetekben, hol a gégebemenet lobos duzzanata a tubus cravatte-ját erősebben beborítja, helyesnek tartjuk Tsakiris azon megjegyzését, hogy a cravatte-ot a garatűrbe vezetett mutatóujjunkkal törekedjünk a fonál húzása közben gyengéden kifejteni a gégefőből (écar tér). A műszeres extubatiónál kétségtelenül megszívlelendő tanácsok: „in removing the tube no force is required“ (Dillon Brown), „on doit le soutenir et non le pousser“ (Gittet), — „hei der Einführung soll der Extubator nur zwischen Daumen und Zeigefinger pendelnd gehalten werdenLi {Trumpp), — „les essais soient de courte durée; il faut mieux faire plusieurs essais rapides quun seul de longue durée“ (Tsakiris), s talán nem utolsó tanács az, hogy „gyengéden“ s „higgadtan“ (arec calme et douceur) dolgozzunk, mert igaza van Hugues-nek, midőn azt mondja: „le sang-froid rend ici des services, plus que dans Vintroduction : il faut pendant Vextraction étre maitre de soiu. Hogy mindezeken kiviíl elsőrendű fontosságú a beteg pontos elhelyez- tetése s a fej rögzítése a középvonalban, a száj kellő terpesz- tése, az O'Dwyer-féle műszer csavarának pontos beállítása, az a fent elmondottak után részletezésre nem szorul. * * * Az extubatióval kapcsolatos trauma, ha a gégebemenet erősebb laesiót nem szenvedett, különösebb kezelést nem igényel. Erősebb sérülések esetleg szakszerű helyi kezelést igényelhetnek, míg igen intensiv roncsolások (álút, hangszalag roncsolása, cartilago cricoidea törése) szükségessé tehetik a rögtöni reintubatiót, sőt a másodlagos légcsőmetszést is.
