Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
Az extubatiós traumáról
70 BÓKAY JÁNOS ('Carstens egy esetében a légcsőmetszés azonnal szükségessé vált. Az eset lefolyása szerencsés volt.) Kisebb sérülések szembe tünőbb kórtüneteket nem okoznak, legfeljebb az intubatióval különben is egybekötött, bár átmeneti természetű rekedtséget fokozzák, illetőleg a bang feltisztulását a rendesnél hosszabb időre késleltetik. (Lásd a II. fejezet „Függelék“-ét.) * * * A tubus eltávolításával járható laesiók prognosisa, eltekintve a súlyos természetű sérülésektől, általában véve kedvező ; azon esetekben, hol a laesio kiterjedt: álútképződéshez vagy hangszálagroncsoláshoz vezetett, tekintetbe véve a csakhamar beálló és súlyos tünetekkel járó reactiót, a kórjóslat óvatosan állítandó fel. Hasonlókép óvatos prognosis teendő azon kivételes esetekben is, hol a tubus az extractio- kisérlet alatt a hangszálagok alá kerül s a tracheában eltűnik. Hogy ily esetek rövid idő alatt exitus letalishoz vezethetnek, mutatja Ingalls esete s Carstens egy észlelete. * * * A tubuseltávolítással kapcsolatos trauma prophjlaxisá- nak tárgyalása okvetlen szükségessé teszi az egyes eltávolí- tási módok összehasonlító bírálatát. Foglalkozzunk mindenekelőtt a műszeres extractio kritikájával. Dillon Brown „The construction of 0’Dwyer Tubes“ czímű értekezésében az extractorról a következőket mondja: „Az extractor szerkezete complikált s készítésénél bárom igen fontos pontra kell figyelemmel lennünk. Az első az, hogy az extractor azon szára, mely mozog, midőn a műszert nyitjuk, az legyen, mely a műtőhez közelebb esik, míg a szembeeső szár a fogantyúnak folytatása kell hogy legyen, mely körülmény nagyon könnyíti a tubus eltávolítását. Másodszor, ha az extractor szárai csukva vannak, a műszer végének nem szabad élesnek lenni, hanem tompa végű kutató alakját kell utánoznia, nehogy a lágy laryngealis szövetekbe hatoljon s áhítat s kiterjedt roncsolást
