Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
AZ INTUBATIÓS TRAUMÁRÓL 58 tubussal a gégében levő álhártyákat meglazítsák tapadási helyükön, míg a nemsokára végzett enucleatio czélja, hogy a meglazult álhártyák az enucleatiónál előálló köhögési roham következtében kiköhögtessenek. Tapasztalati tény, hogy croupos betegek a felső lég- utakban képződött terjedelmes álhártyákat spontán is felköhöghetik („écouvillonnage spontanée sans tube“ a francziák szerint), mire a légzési nehézség néha véglegesen megszűnik s teljes gyógyulás állhat be. Ily esetek már a diphtheria-serum előtti időkben is észleltettek, a savó-therapia mellett gyakrabban látunk gyermekeket nagyobb álhártyáktól expectoratio útján megszabadulni anélkül, hogy műtéti beavatkozás lett volna szükségessé. Ezen észleletek vezették Variot-1 és Bayeux-1 eljárásuk tanulmányozásánál s klinikai kísérletezésük alapján arra, hogy 1896-ban a gége-éeouvillonnage-t tubusaikkal nemcsak mint accidentalis eljárást, hanem mint rendszeres módszert hozták ajánlatba erősen hártyás croup-esetekben. „Némely gyermek egyetlen écouvillonnage után gyógyul,“ — mondják Variot és Bayeux — miután rögtön az enucleatio után vaskos álhártyát, esetleg másnap s harmadnap újhői vékonyabbat köhögött ki, anélkül, hogy az écouvillonnage-t meg kellett volna ismételni. Máskor, s ez a rendes eset, újból be kell vezetni a tubust vagy azért, hogy egy nem teljesen leválasztott álhártya kiköhögése könny íttessék, vagy pedig, hogy az újból előállott hangrésgörcs legyőzessékíl. Részemről, bármennyire helyeselhetem is azon törekvést, hogy a tubusbennlét tartamát croupos betegeinknél a lehetőségig leszállítsuk, daczára, hogy saját tapasztalatomból is el kell ismernem az écouvillonnage áldásos hatását egyik-másik esetben, annak rendszeres alkalmazását a Variot-— Bayeux-féle indicatio alapján az álhártya letolás veszélyeit tartva szem előtt, nem helyeselhetem s jogosultságát csakis azon esetekre ismerem el, hol álhártyalibegés van jelen s örvendek, hogy ezen nézetem megegyezik Sévestre-nek, ezen kérdést illetőleg kifejtett álláspontjával. Lássuk, mily álláspontra helyezkedjünk a „tubage intermittent1'1- tál szemben. Midőn O’Dwyer az intubatiót a croup-esetek műtéti keze-
